Zsubori Ervin: Mérleg hava

van abban valami felfoghatatlan
ahogy a márványkeménységű sütőtökből
vízbe aprítva és türelmesen főzve
tulajdonképpen magától
lágyan hullámzó krémleves lesz
mély aranyszín massza
a tejszíntől kissé megvilágosodva
és olíván pirított magokkal
már tálalható is a hidegre vált időben
vasárnap délben bent
a családi ebédlő asztalára

mégis
valódi színét hétfőn nyeri el csak
a váratlanul felragyogó nappal
amely nemcsak az árnyas teraszig csábít
de kihozatja a fészerből a fonott lábú asztalt
kopottas kockás terítőt kér rá
és a farakás mellé teríttet meg magának

a farakás mellé
amelyben egymásra rétegződnek
elmúlt hetek évszakok és évek
éghető darabkái a felaprított létnek

széltől letört méretre fűrészelt ágak
és kiszáradt gyümölcsfa mementók alatt
félméternyi a kamaszszoba padlójából
odébb anyám fényesadolf-kékre mázolt
ifjúkori rokkájának egy esztergált darabja
mellette lányunk első etetőszékének
ívelt asztalkája rétegelt lemezből
a régi tető köztük tornyosuló lécein
épp egy gyík óvakodik a fénysáv felé

(szabad-e kidobni bármit ami fontos volt egykor?
megőrizhet-e bármit is a ki nem dobott limlom?
funkcióhoz kötött-e a megmaradás joga?)

a piros kockás terítőn árnyékot vet
a másodnapos sütőtöklevessel teli tálka
ahogy ráhullik a kora délutáni nap
szeptember huszonnegyedikén hétfőn
immár a mérleg havában