ÍróAsztal, Nagyadag

Bábel Antónia: A Limonádé-sziget

Ínyenc kapitány és bandája éppen a Madártej-tengeren hajókázott, amikor a kapitány megszomjazott. – Limonádét ide, de azonnal! – kiáltotta le a szakácsnak a kormány mögül. Ínyenc kapitány kedvenc itala ugyanis a limonádé volt, de nem ám cukorral, hanem kizárólag mézzel és frissen facsart citromlével. A kapitány kegyetlen haragjával kellett szembenéznie annak, aki másképp készítette. (Részlet egy készülő meseregényből.)

Madárlátta, Nagyadag, Stelázsi

Kákonyi Lucia: Magashegyi termosztea I.

Beszűrődik a hajnal a kantinba, szállingózik a hó, szürke homályba vonultak a hegyek, nem látni az apró részleteket. A pult végében méretes műanyag tartályokon ákombákom fekete betűk: tea, kávé és termosztea. Az utóbbiból a reggeli részeként megtölthetjük a termoszt, mérettől függetlenül. Rajtam kívül senki sem hozott termoszt.

Kisadag, Madárlátta, Terítéken

Balla Erna: Tel-Aviv 2.0 – Nem múló szerelem

Hm, Tel-Aviv. Már másodszor. Tavaly ilyenkor a lányommal voltam itt. Meglátogattuk egy barátját. Örök élmény lett, azt mondtam, ha tehetem, minden ősszel itt leszek egy hetet. A „ha tehetem” fontos, mert nagyon drága város. Aztán hopp, idén ősszel már a lányomat látogattam, aki itt van szakmai gyakorlaton. És meg kell állapítanom, a szerelem nem múlt el.

Fel