Balla Erna: Tel-Aviv 2.0 – Nem múló szerelem

Hm, Tel-Aviv. Már másodszor. Tavaly ilyenkor a lányommal voltam itt. Meglátogattuk egy barátját. Örök élmény lett, azt mondtam, ha tehetem, minden ősszel itt leszek egy hetet. A „ha tehetem” fontos, mert nagyon drága város. Aztán hopp, idén ősszel már a lányomat látogattam, aki itt van szakmai gyakorlaton. És meg kell állapítanom, a szerelem nem múlt el.

Egy csodás, fiatal, de megosztó város. Talán azért szeretem, mert fiatal… Na, nem csak azért… Közben elvileg vegánnak is kéne lennem, ami a tavalyi kaja-szerelemhez pont illik, mert itt nem nagyon akarsz húst enni… Sok minden összejött, ahogy az lenni szokott az életben, de Steiner Kristóf csodás vegán vacsoráján kezdtünk, és azóta is egyfolytában egyik ámulatból a másikba esem. De a lényeg: maga a város. Oké, néhol kosz van. So what? Minden van. Ugyanakkor: mindenféle gyönyörű ember, javarészt fiatalok, és persze eszeveszett kaják. Oroszok, franciák, meg minden, a helyiek. Ez az a város, amelyik hajnalban edz, de egyfolytában eszik-iszik, és élvezi az életet. Életigenlő, igen; az én városom. És még nem ettem végig, csak csapongok, mert már egyszer voltam. Én, aki minden várost szisztematikusan közelítek meg (a kaja felől…), itt csak élvezem az életet.

Ennyit erről, még így, az elején. Szerelem, nem lehet tiszta szavakkal nyilatkozni róla.

Vélemény, hozzászólás?