Ha az ember jót szeretne főzni, hallgasson a profikra. A Saját levében című könyvben találtam egy receptet, s azonnal éreztem, ezt muszáj elkészítenem… Az „azonnal éreztem” egész pontosan 490 napja volt azonnal.

Szándékos kihívás elé állítva a memóriámat, nem lapozom fel újra a könyvet, csak felidézek ízeket, emlékeket.

Eszembe jut például a felejthetetlen Káposztás pogácsa, amit a szerző belgái imádtak és széthordtak az utolsó morzsáig. Mi nem adtuk oda semmilyen belgáknak, sem más nációnak, bár az utolsó morzsát a belga griffonunk, Szifon porszívózta fel.

Ahogy emlékszem, a könyvecske egy szórakoztató intellektuális beszélgetés egy finom homorú, lelkes élelmezési ügynökkel, aki nem érti a kereskedelmi tömegparadicsom örök, zöld életét, ezért kísérletbe fog – szikével, maszkkal. Feltűnésmentesen jár-kel konyha és piac között, de ahol elhalad, zöldségek nőnek, gyümölcsök pirosodnak, macskák dorombolnak, hentesbajszok kanyarodnak. Angyal jár közöttünk.

Isten éltesse őt liszttel, vajjal, házi tyúktojással!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel