Draskovich Edina: Egy maratoni hétvége

Ha a család jót szeretne enni, ezt általában nálunk abszolválja. Amikor hallottam, hogy fel akarnak köszönteni a születésnapomon, azonnal éreztem, muszáj meghívni őket. Mindenki jobban jár, főleg ők, és így én munkával ünnepelhetek, mondta Ira, nincs is annál erényesebb dolog. Már egy nappal előbb el kellett kezdenem a főzést, de hogy közben mi se haljunk éhen, összedobtam egy pizzát, amelyet az őszi gyönyörű napfényben a teraszon költöttünk el, egy üveg Kristinus bor társaságában.

Ha az ember jót szeretne főzni, hallgasson a megérzéseire. Merüljön el Saját levében, szedje elő a legjobb recepteket, keverje bele ezekbe saját tapasztalatait, a menütervezés gyönyörűségét követően pedig hideg fejjel, számító módon állítsa össze a bevásárlólistát.

A Saját fejemben találtam egy receptet, s azonnal éreztem, muszáj elkészítenem, mert ez egyrészt egyfajta őszi üzenet is lehet, másrészt azok is szívesen megeszik majd, akik ódzkodnak a szerintem főbb főfogástól, a vörösboros kakastól. Tehát a tarjaszeleteket enyhén besóztam, állni hagytam, majd paprikás lisztbe paskolva pár percig forró olajban megkapattam. Széles tepsibe fektettem őket, borsot tekertem rájuk, kicsit megszórtam őrölt köménnyel és korianderrel, vastagon szeletelt fokhagymával koronázva. Kevés vizet öntve alá, lefedve, majd a sütési idő felénél fólia nélkül megsütöttem. Közben a sokszínű répaféléket és a ceruzababot enyhén meggőzöltem, egyforma hosszúságúra vágtam és két-két szelet baconba göngyölve tepsiben megsütöttem. Amikor a tarjaszeletek megsültek, a baconos bab-répa batyukat a szeletekre ültettem és egy kis sajttal összeolvasztottam őket. Köretként félig megpárolt, majd zsírba forgatott és tepsiben magas hőmérsékleten megsütött krumplit adtam.

Ha az ember finom ételek és italok után kutat, a francia profikra hallgasson! Amikor először ettem Coq au vin-t, vagyis vörösboros kakast, azonnal éreztem, hogy ezt majd nekem is el kell készítenem. Ehhez kirántottam két nyulat… a fagyasztóból, hogy hozzáférjek a két kakashoz. (Mindegyiket Kyritől kaptam nyáron, vagy 80 tojás kíséretében.) Az egyik kakast hagytam felengedni, majd feldaraboltam és enyhén besóztam. Saját vöröshagymámból (össztermés idén kb. 4 kg volt) három fejet apróra vágtam és vaslábosban kevés vajon + olajon megpároltam, majd hozzáadtam az apróra vágott erdei + csiperkegombát, tekertem rá borsot és téptem rá egy kis kakukkfüvet, pár percig együtt pároltam. A kakasdarabokat lisztbe forgattam, olaj + vaj elegyében kicsit megpirítottam és a vaslábosba tettem. Két babérlevélért kiszaladtam a teraszra, hogy az is kerülhessen bele, ahogyan néhány szelet a garázstetőn termett és napon szárított paradicsomból is. Mindezt felöntöttem egy üveg vörösborral és a 150 fokos sütőbe toltam. Már majdnem elkészült, amikor megkóstoltam, és úgy ítéletem meg, hogy egy leheltnyi só és egy kis barnacukor nem fog ártani neki, így is lett. Köretként ugyanazt a tepsis krumplit adtam hozzá, mint a fenti esetben.

A Saját levében című könyvben és blogban találtam még sok-sok jó receptet, de az előételeket mégis inkább fejből főztem meg: füstölt tokhalkrémet és keleti cukkini relisht, olívaolajos kenyérlepénnyel.

Aki ez idő alatt szintén ilyesmivel foglalkozott, vagyis főzött, sütött, evett, ivott, szakácsként vagy olvasóként részt vett az Arnolfini Kantin „Saját levében” maratoni projektjében, mindazoknak nagyon köszönöm, hogy együtt lehettünk és együtt örülhettünk!


> A Saját levében-maraton teljes menüje a PartiSátorban.

2 hozzászólás ehhez “Draskovich Edina: Egy maratoni hétvége

  1. Nagyon fincsi hétvége volt, köszönet, és sok boldog sütős-főzős születésnapot!

Vélemény, hozzászólás?