Ha az ember jót szeretne főzni, hallgasson a profikra. A Saját levében című könyvben találtam egy receptet, s azonnal éreztem, ezt muszáj elkészítenem… Vagyis hát, nem a könyvben találtam, hanem az azonos nevű gasztroblogban, amikor annak idején előre megfontolt szándékkal rákerestem gyerekkorom szuperkedvenc édes tésztájára, a Császármorzsára.

A közétkeztetésben szocializálódva, alapvetően két ételtípussal találkoztam iskoláséveimben: olyannal, amit igyekeztem messze elkerülni (íze, látványa, illata miatt), és olyannal, amit imádtam, és fogalmam sem volt arról, hogyan kell elkészíteni. A Császármorzsa ez utóbbi csoporthoz tartozott.

Amikor a Saját levében blogban rátaláltam, azonnal kinyomtattam, s el is készítettem a recept szerint. Mivel egybehangzó vélemények alapján jól sikerült, a szerzői utasításokat azóta is pontosan betartom, különös tekintettel a hozzávalók adagolására. Ahogyan a recept utolsó mondata fogalmaz: „A fenti mennyiség 6 embernek elegendő, ha előtte aratni voltak, akkor csak négynek.”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel