Rácz Júlia: Sült paradicsom, görög kiegészítővel

Ha az ember jót szeretne főzni, hallgasson a profikra. A Saját levében című könyvben találtam egy receptet, s azonnal éreztem, ezt muszáj elkészítenem, mert olyan alapanyagokból készült, amiket nagyon szeretek, ugyanakkor még sosem gondoltam ezek kombinációjára ilyen formában. Ráadásul aki nem túl gyakorlott a konyhában, annak is gyors sikerélményt nyújthat egy Sült paradicsom kecskesajttal.

Ami a hozzávalókat illeti, a paradicsommal ugyan lassan kifutunk a szezonból, de még lehet kapni finomat. A kecskesajt vagy a juhsajt beszerzése szintén nem jelenthet gondot, legfeljebb az áruk miatt nem vesz az ember naponta belőlük. A recept szerinti harmadik fontos összetevő, a fekete olívabogyó viszont már nehezebb ügy. Abban a szerencsés helyzetben vagyok viszont, hogy az elmúlt hónapban Görögországban jártam, és tetemes mennyiségű isteni görög kalamata olívabogyót sikerült hazahoznom – egy bácsitól vettem, aki a furgonját alakította át mozgó olívabogyó-bolttá. Sajnos az itthon kapható verzió általában csupán színezett, és meg sem közelíti a megfelelő ízélményt. Régebben, amikor ezt még nem tudtam, nem értettem, miért a fekete a „menő”, hiszen nem jó az íze. A zöldet viszont szerettem már akkor is, szóval kalamata nélkül az biztos, hogy zöldet használtam volna fel a recepthez. A rendes érett olívabogyó amúgy nem szénfekete színű, hanem lilás-barna, néhány delikát boltban azért lehet kapni kimérve, de az sajnos nincs minden sarkon. Persze ebből nem jellemző a magozott verzió, szóval ez kicsit plusz munka volt, de megérte.

A recept a fentieken felül még két ágacska kakukkfüvet és olajat ír. Előbbiből bolti morzsoltat választottam friss növény híján, utóbbiból pedig napraforgóból készültet. Természetesen hoztam olívaolajat is a görögöktől, de azzal inkább a salátákat öntözöm, az extra szűz amúgy sem szereti a magas hőfokot, sütéshez meg a napraforgó olaj ízét jobban szeretem.

Végül megsült a paradicsom, és az ízharmónia minden várakozásomat felmúlta.