Balla Erna: Sólet után libasült

Van ez a sólet dolog… Nálam évente egyszer, mert az egy ünnep. Ha már, akkor nyilván az eredeti zsidó módszerrel, pénteken az alacsony hőmérsékletű sütőbe be, a megfelelő nagy casserole-ban, szombaton előkapni.

Szükséges még hozzá jó barátok egy halmaza, mert sóletet csak úgy magának nem süt az ember. Aztán kitartó gyűjtögetés, mert a különböző füstölt húsok összeszedése a mai Budapesten nem is oly egyszerű. Általában hetek alatt szokott összejönni. Én füstölt marhaszegyet most nem is kaptam, így csak natúr került bele, füstölt marhanyelv, libacombok és mellek, meg az elmaradhatatlan velős csont kíséretében.

A jó barátokkal érkeznek a vörösborok, meg egy üveg jófajta pálinka sem árt, ilyen gyomorterhelés mellett. Ja, és kell hozzá egy erős 18 éves fiú, aki viszonylagosan morgás nélkül dobálja a körülbelül tíz-tizenöt kilós lábast.

A végére meg persze flódni, mert ha már lúd… Mi kétféléből szemezgettünk, Raj Ráchel és egy kevésbé ismert cukrász termékéből. Hát, a #masemfogyunkle erre a hétvégére is illett. Pláne, hogy másnap, a mai, igazi Márton napot egy jó kis libasülttel ünnepeltük meg. Megadtuk a módját, az biztos.