Bauer Barbara: „Jó volt!”

„Jól kijöttek itt is. Az asszonyok felségterületén. Ágnes gyorsan tanult, szorgalmas volt, hamar gyakorlott szakácsnő lett belőle. Ferenc édesanyja még a vasárnapi ebédet is rábízta. Noha első alkalommal nem pont úgy sikerült, ahogy azt tervezte, csak mert igazán ki akart tenni magáért. Pácolta a húst, keverte a süteményhez a krémeket, szépen terített. Aztán csendben ettek. Az asztalfő ezúttal üresen is maradt. Mint mindig, vasárnapon. Ferenc édesapjának a helye. A széke ott állt, előtte tányér, evőeszköz, egy pohár bor és kenyér.

Már a süteményt is megették. A kávét kortyolgatták, bögréből, hígan. Ahogy ő szerette.

És akkor végre megszólalt a mama. Megtörölte a szája sarkát a keze ügyében lévő kendőjébe, és csak annyit mondott, „Jó volt!”, majd felhajtotta a maradék kávét is, és folytatta: „Nem baj, hogy az öregnek nem kellett ilyeneket ennie”.

Ágnes nem tudta mire vélni a megjegyzést. Hiszen mindenkinek ízlett, láthatóan az anyósának is. Nem használt ő más alapanyagot, mint ami itt terem, csak kissé megbolondította úgy, ahogy a városban szokták. És olyan süteményt készített, amilyet Berlinben kóstolt, és úgy terített, ahogy egy filmben látta. Ahogy a tengeren túl szokás.

„Csak jót akartam”, sírta este a férjének. Ha már nem hajlandó kimozdulni innen az édesanyád, hát hozni akartam valamit, ami más.” De Ferenc csak nevetett, miközben magához húzta a felesége fejét, és mint egy kisgyereket, csitítgatta. „Hát, drágám, készítettél volna takartat, utána pedig egy jó foszlós kalácsot, nagyobb sikered lett volna.” Ágnes csak pislogott. Nem értette. De Ferenc meggyőzte, hogy semmi baj, ráadásul abban is biztos, hogy az édesanyja elégedett a mennyével, és jó kezekben tudja mellette egyetlen fiát, de nem lesz már fiatalabb. „És minél idősebb, annál inkább ragaszkodik a jól megszokott dolgokhoz.”

Ágnes ezt megtanulta, és ha a maguk kedvére mégis becsempészett a konyhába némi újdonságot, gondoskodott róla, hogy legyen az asztalon valami hagyományos étel is. Ezúttal is olyan ebédet készített, aminek minden apró részletét az anyósától leste el.”

A részlet Bauer Barbara legújabb, Még látlak odafenn című kötetéből való, amely 2018 november 9-én jelent meg a Jaffa Kiadó gondozásában. Nyitókép: Pixabay.