Veress Tamás: Füstbe ment

Törökszentmiklóson a
kanyarban érzek rá a célra erősnek
kell lennem meg kell ismernem Túr
Apám nélküli arcát persze nincs
idő összezuhanni a fiatalok diktálják
a tempót egyúttal tartják a lelket rakjuk
a képet illesztjük a címet verset beleemelünk
sok bronz fa kerámia szoborba Attila anyaga
súlyra is tekintélyes a zsinagóga meszelt
falai között ismerős hegyesszögben metsz
be a lemenő nap mint kilencvennégy borostyán
őszén Anyám a dekor birseket illesztgette
akkor Apám készlete mellé én a szalvétákért
feleltem bizony emlékektől sűrű itt a levegő
a határban csárda belassít a sör a kapros
túrós jérce josta saját birka szezon zöldek
erős presszó Apám hogy örülne a pörkölt
lomhán omló szaftjának nyitjuk a tárlatot Juli
hangjára megindul a Föld a szememben
Apám könnyei gyűlnek billegve fél
lábon a sok drága ember előtt
feladom hát

Vélemény, hozzászólás?