Falcsik Mari: Mit eszünk Leonardón?

Volt szerencsém a most elköszönő esztendő zömében együtt időzni Leonardo da Vincivel – és mondhatom, remek társaság! Míg Walter Isaacson hatalmas lélegzetű, kimerítő alaposságú élet- és pályarajzát fordítottam, az ehhez végzett kutatásaim során rengeteg érdekességre bukkantam. Ezekből nyilván nem kerülhetett bele a könyvbe az összes apróság, például a Leonardo itt-ott fölbukkanó gasztronómiai munkásságáról szóló érdekes kis részletek némelyike sem – most ezekből is hoztam ide az Arnolfini Kantinba Neked, ó, Éhes Olvasó!

Leonardo gasztro-múltja

Tudvalevő, hogy a kamasz Leonardo ugyancsak édesszájú volt: képes volt egy tálca süteményt egyszerre befalni. Az állatszeretete miatt később vegetarianizmusra áttért Mester ifjabb korában édességeket talált föl, kipróbálta a szakácsmesterséget, sőt a séf szerepét is: ekként az általa „egyszerű ételek”-nek nevezett, a korban ugyancsak szokatlan könnyebb, zöldséges fogásokat preferálta. A Sforza-udvar rendezvényszervezőjeként az ura és Beatrice d’Este lakodalmára látványnak is lélegzetelállító különlegességgel rukkolt elő: fő fogásként 60 méter hosszú, polentából készített oltárral, valamint széket formázó tortákkal rendezte be a termet. A kutatások fényt derítettek rá, hogy Leonardo ezen az esküvői lakomán mutatta be két cukrászati újítását is: a marcipánt és a gyümölcs-zselét.

Konyhai gépek feltalálója

Merezskovszkij írja elevenen érdekes, színes Leonardo-életrajzában, hogy egy esős napon a Mester „Egyéb dolog híján unalmában a konyhai tűzhelyen magától forgó nyársat állított fel. Egy jókora kerékre keresztben lapátokat alkalmazott, melyeknél fogva a csőben felmelegedett levegő mozgásba hozta a kereket, ez pedig a nyársat.” De tervezett óriás habverőt, mechanikus keverőlapátokat is – mint Merezskovszkij mondja, „épp oly szeretettel és odaadással, mint” repülő szerkezeteihez „az emberi szárnyakat”. Ki tudja, egy-egy skiccén vajon repülőgép-alkatrész vagy konyhai segédeszköz az, amit látunk?

Csemegék az Utolsó vacsora asztalán

Nem egészen eucharisztikus étrendet követnek az apostolok az Utolsó vacsorán. Mint Isaacson írja: „Az asztalterítőn domborodó-homorodó hajtások hullámoznak, akárcsak azon, amit kimángorolva és összehajtogatva épp most hoztak föl a kolostori mosókonyhából, és terítettek a szerzetesek asztalára. Két kis szervírozó tálon gyümölcsszeletekkel díszített angolnát láthatunk – ezeknek nyilvánvalóan nincs sem vallási, sem ikonografikus jelentésük; ezzel szemben a folyami angolna népszerű eledel volt a korabeli Itáliában, és tudomásunk van arról is, hogy Leonardónak, aki általában a vegetáriánus étkezést követte, legalább egy bevásárlólistáján föltűnik ez a tétel: >>angolna és sárgabarack<<.”

És mi volt Leonardo utolsó vacsorája?

Egy egyszerű leves. A cloux-i udvarházban várta őt az ebédlőasztalnál, hogy éppeni számításait befejezve elfogyassza. Perché la minestra si fredda. – Mert kihűl a leves. Mint Isaacsontól megtudjuk, „Ez a legutolsó följegyzés, amit Leonardo keze hagyott, az utolsó jelenet, amikor dolgozni láthatjuk. Képzeljük el, ahogy fönt ül a kúriája fölső emeletén a gerendás mennyezetű, kandallós műteremben, aminek ablakából királyi pártfogója kastélya látszik, a Chateau d’Amboise. Mathurine, a szakácsnő lent van a konyhában. Melzi és a háztartás más tagjai talán már az asztalnál ülnek. Míg ő még mindig, ennyi év után is próbál megvívni olyan geometriai problémákkal, amelyekből a világnak nem sok haszna van, de neki megadták a természet mintáinak mély értését és értékelését.” Ám ekkor föl kell állnia a munkája mellől, és lekecmeregnie a lépcsőn, hogy csatlakozzék a vacsorához a többiekhez – mert „kihűl a leves”. Mai ismereteink szerint ezt a jegyzetlapot nem követte újabb: több följegyzése nem maradt ránk.

….és egy kis személyes: a fordítói üzemanyag

Nagyjából 8 hónapig dolgoztam a könyvön – ez, ha a 3 dl-es, cukor nélküli tejeskávémból napi 4 adagot számolunk, és átlagban 30 napra kalkulálva egy hónapot, 8x30x4x3 = 2880 dl kávét ad ki, azaz 288 liternyi kávét fogyasztottam el a munka során…

Egészségetekre!

Források

• Lergo: „Top Chef, Old Master”
• Merezskovszkij: Leonardo da Vinci
• John Varriano: „At Supper with Leonardo”
• Isaacson: Leonardo da Vinci – A zseni közelről (Fordította: Falcsik Mari. Helikon, 2018)

A nyitókép Leonardo da Vinci Utolsó vacsora című freskójának részlete (forrás: Wikipédia).