Sós Evelin: Párizsi kávé a ringatós szobában

Többször előfordult már, hogy olyasmi történt velem, ami nem volt jellemző az életemre, s talán épp ezért máig élesen megmaradt az emlékezetemben. Az egyik ilyen eset 1977 tavaszán játszódott le, Párizsban, ahol a cégem részt vett egy műszaki kiállításon, s én is kiutazhattam. Egy kis szállodában laktunk, a Madeleine-templom közelében, a belvárosban. Én a főnöknőmmel kerültem egy szobába, s mindkettőnknek olyan ágya volt, hogy némi aprópénz bedobása ellenében szépen elringatott… Még azt is kitaláltuk, hogy ezen úgy spórolhatunk, ha – miután lefeküdtem – csak az én ágyamba dobunk be pénzt, ő pedig az ágyam szélére ül.

Az igazi élmény azonban az volt, hogy a főnöknőm minden reggel letelefonált franciául, és reggelire kávét rendelt, tejjel. Amikor a szobalány a tálcán hozott reggelit egyenest az ágyunkhoz hozta, mert mi még a takaró alatt voltunk, na, akkor éreztem, hogy nem, ez nem velem történik, csak moziban vagyok, s egy filmet nézek, amelyben bemutatják, hogy mások hogyan élnek.

Illusztráció: Freepik.