Petrőczi Éva: Egy pohárszék dicsérete
Ez a pohárszék sokkal több, mint egyszerűen egy míves-szép bútordarab. Ez a pohárszék úgy vigyázza az ide látogatók fehér asztalnál töltött perceit, mint egy mindig etetni, kényeztetni, szeretni kész nagymama.
Év: 2018
Barbély Virág: Hétíz
Sütőajtón át járok-kelek egy másik, porcukros világba, ahol nem minden sül el jól. De az első mussztorta igen.
Veress Tamás: Kondérnyi
Szeretek nagy méretben rajzolni, festeni, ugyanígy szeretem, ha főzéskor a mértékegység a vödörszám, a lavórnyi, a négy tenyér – ha a fakanál legalább félméteres, ha a bográcsot ketten kell cipelnünk a végén.
Zsubori Ervin: Rizseső
Aki látott már filmet, tudja, hogy amikor a boldogító igen után az ifjú pár – kézen fogva, mintegy összekapaszkodva – kilép a közös életbe, azaz az utcára, jó eséllyel rizsesőre számíthat. De az életben – például 1992. augusztus 15-én – valahogy mégsem lehet erre felkészülni.
Petrőczi Éva: Rekviem gyuvecsre és mortadellára
Anyu, családi nevén a „nagy Évike”, gyakran jut az eszembe, de talán soha nem olyan intenzíven, mint egy-egy tengerparti nyaralásunk alkalmából.
Halász Géza: Virtuális
Villásreggeli után… Helyett?
Vass Nóra: Hernád-parti lángosparti
Kétség nem fér hozzá, Hernádkakon lángosláz van kialakulóban. Köszönhető ez egy remek kis éteknek (és persze a sütésére jó alkalmat kínáló helyi piacnak), s egy látszólag egyszerű, de épp egyszerűségében nemes, és pont emiatt könnyen el is rontható finomságnak, amit több helyütt is krumplilángosnak neveznek.
Bauer Barbara: A reszelős túros emlékízei
Az emlékízek íz emlékek: sejtések a nyelv hegyén, amik egy-egy hangulatra, illatra bukkannak fel a múltból. A reszelős túrosig mintegy harminc évet kell visszalépni az időben. Ez volt az egyik kedvenc sütim.
Zsubori Ervin: Kávéházi blokk
Egy jóízú Spanyolnátha projekt emlékezete, egy nevezetes nap apropóján tálalva.
Hegyi Zoltán Imre: Déli teaház (Kitagava Utamaro sorozaton kívüli metszete)
szépséges, híres / Edó hat szilvavirágát / öleltem – s lám / most egy pillangónak / könyörgök, itt, lenn délen…
Simon Magdolna: A flancos nyári flan és a hermineutika
Hamvas Karneváljában „Hermina néni porhanyóstésztát készít. A lisztet a margarinnal összedörzsöli…” Azóta érdekel, milyen az a porhanyós tészta, nyilván valami linzerszerűség, mert aztán tej, tojás és élesztő kerül bele még a regényben. Most csináltam egyet.