UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
A közétkeztetésben szocializálódva, alapvetően két ételtípussal találkoztam iskoláséveimben: olyannal, amit igyekeztem messze elkerülni (íze, látványa, illata miatt), és olyannal, amit imádtam, és fogalmam sem volt arról, hogyan kell elkészíteni. A Császármorzsa ez utóbbi csoporthoz tartozott.
Egy családi évforduló kapcsán úgy gondoltam, beható kutatásokat végzek a magyaros lepény és a talán angolszász eredetű pite összehasonlítására. A Meggyes pite receptjét pedig a Saját levében című kötetből vettem hozzá.
Nincs még egy ember a környezetemben, aki úgy értene a habcsókkészítéshez, mint a Saját levében mestere. Aki csak a receptet olvassa, elképzelni sem tudja, mi lehet olyan nehéz a látszólag pofonegyszerű lépések utánacsinálásában, de ha kóstolta már a habcsókját, alighanem bele se fog. (De ez az írás most egy másik receptről szól inkább.)
A gasztokalandor élete kész regény. De minimum blog. Előéletéből bármikor előbukkanhat egy extrém előétel, bevásárlókosarából egy piskótával rakott tálca vagy egy pikáns hangú tárca. Egyaránt jártas a hazai madár- és állatvilágban (pulyka, marha, újévi malac) és a regionális tésztafronton (fánk, slambuc, spagetti), a kúszó flórában (patisszon, bab) és az úszó faunában (sügér, makréla, ponty) – mikor mi van kéznél.
Ritka pillanatok azok, amikor az ember lánya hatvanhatodik születésnapját is jócskán elhagyva találkozhat babakori és huszonéves önmagával. Velem ez nemrég mégiscsak megtörtént, hála egy Németországból származó maláta- (és részben cikória-) kávénak.
Egy újdonsült cukkinifőzelék-függő vallomása.
Berlin, reggeli; kenyér, szalámi. Mintha ráöntötték volna.
A gyümölcs-óra / októbert mutat: / birs-perc, / alma-perc, / körte perc, / az őszt kondító, / tarka fák alatt.
Előétel, felsőfokon.
Addig főzött engem János, míg arra gondoltam, hogy én sütök neki valamit. Ma van a születésnapja. Meghívtam magamhoz estére, és jeleztem, ne hozzon almát. Lesz.
Lángos, árpakávé, álom.
Egy két évszázaddal ezelőtti éhínségre, pontosabban annak elmúltára emlékezve, éppen kétszáz éve rendezték meg az első canstatti mezőgazdasági ünnepet Németországban, mely azóta is minden évben Canstatter Volksfest néven fogadja az éhes és szomjas tömegeket. Az idei évfordulón egy kísérőrendezvényre is sor került Stuttgart központjában, Historisches Volkfest címmel, kiállításokkal és hagyományos, részben már feledésbe merült sváb ételekkel emlékezve az ínséges időkre.