Bányai Ervin: Főzzünk agilisan, avagy bevezetés a projektmenedzsmentbe

Meglehet, sokan még nem ismerik közelebbről, de a cégvilágban hódít az agilis projektmenedzsment. Hogy mi is a lényege, és mi különbözteti meg a klasszikus módszertől, igazodva a hely szelleméhez, világítsuk meg egy konyhai példával. Már csak azért is, mert agilisan projektet vezetni épp oly művészet, mint a főzés:

  • Nagyjából tudod mit akarsz, de nincs minden lépés megtervezve
  • Ha megvan is minden hozzávalód, akkor se tudod pontosan, miből mennyi kell, vagy mennyi ideig tart a művelet
  • Az eredményhez vezető út tele van meglepetéssel, amiket menet közben próbálgatásos úton javítasz
  • Sohasem lesz pont olyan, mint amit eredetileg elképzeltél, de lehet, hogy közelebb áll az eredmény ahhoz, amit éppen akkor akartál
  • Vagy távolabb, és persze ettől művészet

Persze, nagy a szabadság, de itt sem lehet káosz.

Szerepek

  • Product Owner: Ez a szerencsétlen – jelen esetben én – vállalja a felelősséget a végeredményért
  • Scrum Master: Irányítgat – esetünkben: feleségem, fotelból, olvasgatás közben
  • Development team: Akik tényleg dolgoznak – most a kisebbik fiam, egyedül

Szabályok és folyamatok

  • Product Backlog: Összeszedjük, miket akarunk előállítani, mikor mire van szükségünk
  • Increment: Nem egyszerre rakunk bele vagy csinálunk mindent
  • Sprint Planning: A következő pár lépést nem árt, ha kitalálod (szakiknak: Agilisban sem árt, ha kicsit gondolkozol előre)
  • The Sprint & Daily Scrum: Részekben esszük meg – esetünkben készítjük – az elefántot
  • Sprint Review & Sprint Retrospective: Közben módosítgatunk, és persze a végén megbeszéljük, mi lesz legközelebb másként

Ja, és a művészet

  • Mi már a serpenyős stádiumban sejtettük, mi lesz
  • De csak a tányéron látszott, mi lett valójában: hagymás bab

Vélemény, hozzászólás?