majd marha leszek lábszárat venni
ráadásul pont 60 dekát
na meg 40 deka krumplit
hát annyit én nem tisztogatok
rengeteg a dolgom nincs erre időm
a televízióban keresgélni egész nap
a tölteni való paprikát

hát mi vagyok én
nem írok szerelmes zellerlevelet
pláne nem ötöt
sem evő sem teáskanállal disznózsírt
meg bazsalikomot nem csapkodok én
sem legyeket
mert ilyenkor télen nincsenek

nincs itthon fűszerkömény
sem őrült édes
vagy nemes fűszerpaprika
különben is itt mindenki normális
hova gondolsz édes
csípős meg pláne nincs
nem csípem én az ilyesmit

kutyabőrünk az még volt nekünk
de nem volt hozzá vagyon
vöröshagymát sárgarépát fehérrépát
venni így nincs alkalom
ugyan miből vásároljon manapság
3 gerezd magyar fokhagymát
a vagyontalan magyar ember

nincs itthon se paradicsom se só
se petrezselyem
és a finomliszt is oly finom
hogy tegnap elfogyott
így hát nem darabolok hagymát se húst
de nem is hevítem fel a zsírt
és nem keverek össze semmit semmivel

nem öntöm fel nem pirítom és nem főzöm el
ilyen vagyok rólam ezt tudni kell
nem sózom borsozom köményezem
magamat babérlevéllel nem tömjénezem
nem szórom meg nem adom hozzám
sőt meg sem kérem a kezét
továbbá nem takarom le
és nem is teszek bele csipetkét

már csak azért sem
mert kimaradt belőle a tojás
de legyen így is csodás a gulyás

*

én nem tudom ki állít
marhalábszárból katedrálist
de ha valaki mégis
hát az biztosan nem én leszek


A vers nyomtatásban elsőként az Ezredvég folyóirat 2015. szeptember–októberi számában jelent meg.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel