Abafáy-Deák Csillag: Haszonnövény

Géza szeret mosogatni. Ismerek ilyen nőt, de az ritka fajta. És ma már itt a mosogatógép. Így nem teheted be a gépbe, itt a maradék az edényen, dohog Géza és már veszi is ki a kezemből a tányért. Te csak ülj le, én majd elmosogatom, nem kell nekem ehhez gép, és én áramot se fogyasztok, néz rám kajánul. De vizet igen, és ha csorgatod a meleg vizet, több áramot használ, mint a takarékos gép. Géza legyint. Csillog az edény, néha felemel egy-egy tányért és úgy csodálja, meg is szagolja, friss, mondja. Nem mostad le rendesen az öblítőt, az csillog ennyire és illatozik, erősebb méreg, mint a kokain, lassan ölő, most olvastam az interneten. Akkor együtt, vagyis egyszerre halunk meg, Mucikám, néz rám vizenyős szemével Géza, és további öblítés nélkül az edényszárítóba helyezi a csillogó tányért. Ha velem maradsz, teszi még hozzá, miközben tovább mosogat. Én meg tovább gondolom a történetet. Már ha Géza hagyja, mert folyton dumál, miközben tüsténkedik.

Az ebédfőzés is nagyrészt Géza feladata, vagyis nem feladat, nem én róttam ki rá. Mikor megkóstolta az első húslevesemet, csak annyit mondott kedvesen, na, majd én, de azért szedett még egyszer a tányérjába. Szegény anyámnak igaza volt, ilyen férjet kislányom nem találsz még egyszer, ha lámpással keresed, akkor se. Nem kerestem, hozzámentem. Azóta eszem, amit főz. Megint készülődik a főzéshez, engem nem kérdez, neki megvan a maga terve és meg kell adni, nem főz rosszul. Már vizslatja a hűtőt. Mucikám, hozz légy szíves egy kis friss fűszernövényt, a májhoz kellene, kifagyott a rozmaring és a majoránna is a teraszon, legalább levegőzöl egyet. Én addig kitakarítok.

Géza nem jár el hazulról, munkáját otthonról végzi, gobelin mintákat tervez a számítógépen és azokat egy kézimunka üzletnek adja el. Fogalmam sincs, ki vesz ma ilyesmit és főleg ki hímez gobelint? A férjem imádja a munkáját, ez megnyugtatja, hajtogatja. Én egy gombot se tudok fölvarrni, nem is próbáltam, de nincs is rá szükség, ebben Géza verhetetlen, még a bőrkabátomra is került végre akasztó. Inkább neki kellene levegőzni, de ő az én egészségemre gondol, mindig. Mindig itthon van, arra nem kell gondolnom, merre, esetleg kivel csavarog.

Múltkoriban hazatérés közben úgy láttam, nem ég villany a lakásban. Megdobbant a szívem. Nincs otthon. Ahogy mentem fel a lépcsőn elterveztem, hogyan dobom le az előszobában a cipőmet, nem rohan senki oda, hogy elhelyezze egymás mellett a fogas alá, és én elnyúlok a kanapén, nem válaszolok hülye kérdésekre. Az, hogy Gézát valami baj érhette, vagy mentők vitték el, ilyesmi meg se fordult a fejemben, annyira el voltam foglalva az egyedül eltölthető este gondolatával. A kulcs nem volt a zárban, tehát nincs itthon. Terveztem tovább az estét. Nagy robajjal nyitottam az ajtót, nem gyújtottam villanyt az előszobában, hanem cipőstől masíroztam be a szobába, ahol kis fény derengett. A zsúrasztalon hatalmas hidegtál, gyönyörű dekorációval, lazac és minden egyéb, amit szeretek. Mécsesek égtek a tál körül, Géza mosolyogva ült a kanapé szélén. Lehuppantam mellé. Nincs évfordulónk, se névnap, születésnap, hebegtem. Veled minden nap az, Mucikám, és nagyon sajnálom, nem volt itthon kapor, ami kellene a lazachoz. Hogy jön ide a kapor, járt a fejemben és váratlanul eszembe ötlött, hogy a múlt héten láttam egy izgalmas kiállítást, Biodíszlet volt a címe, persze ide is hiába hívtam Gézát. Már előttem térdelt, lehúzta a cipőmet. Minden a helyére került. Úgy tűnt. Csak a lazacot ettem le a szendvicsekről. Géza megette, ami a tálcán maradt és elmagyarázta, miért fontos néha egy kis meglepetés az ember életében.

Jól esett kilépni a levegőre, nem a közeli, hanem a Nagycsarnokba mentem a megrendelt fűszernövényekért. Egyébként is szeretek kószálni piacon. Az egyik standnál hatalmas választék, majoránna, kakukkfű, kapor, bazsalikom. Ezt nézze asszonyom, mutatott egy ágas-bogas rozmaring ágra az árus, virágzik, és illatos is. Na, meg haszonnövény, mondtam, abból van nekem is. Továbbléptem és vettem egy hatalmas csokor fehér liliomot. Beszívtam az illatát, ami itt a szabadban is nagyon erős és bódító volt.


A novella szerepel a szerző Nem könnyű szeretni című kötetében (Parnasszus Könyvek, 2018); könyvbemutató: 2019. március 4-e, 18 óra, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest. Illusztráció: Központi Vásárcsarnok, 1949 (Fortepan, Kovács Márton Ernő).

Vélemény, hozzászólás?