Nem panaszkodtam a diétára még a legszűkebb baráti körben sem, de napok óta vágyakoztam arra, hogy nekem is legyen valami pogi vagy ilyesmi, amit én is megehetek, ha délután eszembe jut bekapni valamit, nem komolyat, a kávéhoz, vagy csak úgy… Erre beállított látogatóba barátnőm, Borzoj, aki annyira konkrétan érzékeli, mi van velem, hogy elhozta nekem ezt a valamit, ő készítette, nekem, ugyanerre gondolva, amit följebb leírtam: muffinok, könnyű tészta, nem édes, de mégis nass, rozmaring, rukkola, csupa jótékony hatású, pikáns zöldekkel… Azt hiszem, ezt hívják barátságnak.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel