Varga Marina: Make Pelmeni Great Again

Az orosz konyha egyik zászlóshajóját, a pelményinek (пельмени) nevezett húsos táskát idehaza is sokan ismerik már, de nem annyian, mint például az olasz raviolit. Tény, hogy a tésztában főtt húsgombóc (vagy más töltelék) műfaja eléggé elterjedt más tájak konyhájában is, a bolognai tortellinitől kezdve a grúz kinkhalin át a japán gyozáig széles a skála.

Az orosz húsos derelyét leggyakrabban vegyes marha és sertéshúsból készítik és (kapros) tejföllel tálalják, de Ukrajna felé haladva gyakoribb a pirított vajas-ecetes verzió. Formavilága és mérete az olasz rokonokhoz képest viszonylagos állandóságot mutat, gyúráskor a tésztából kiszaggatott 4-5 centiméter átmérőjű körformát a töltelékkel félbehajtják, majd a széleket összecsippentik, kicsipkézik, esetleg az így kapott félhold forma két végét visszahajtják, hogy tömörebb alakzat legyen. Ha az ember netalántán otthon veselkedne neki a pelményi készítésének, érdemes nagyobb tételben készíteni és lefagyasztani több adagot. Az ilyen pelményi további előnye így, hogy pillanatok alatt kész van és bámely napszakban ehető mint egytálétel, de tbiliszi szállásunkon például reggelire kaptuk, méghozzá a vajas verzióban.

A pelményi szó egyébként finnugor eredetű, és komi nyelven fülkenyeret jelent. Szibériai alfaja – mely eddig a kedvencem volt – abban különbözik a hagyományostól, hogy tölteléke három hús keveréke: marha, sertés és birka. Na, ezt a hús-töltelék vonalat próbálják most továbbgondolni sokan, és ezzel újrapozicionálni a házias karakterű pelményit mint ínyenc fogást. Legjobb példa erre a moszkvai „Ljepim i varim” pelményiző, amely név hevenyészett fordításban „gyúrjuk és főzzük” lehetne, és az ő mottójuk: „Make pelmeni great again”. Ottjártamkor az újhullámos pelményik tölteléke királyrák, garnéla vagy sajtkrémes lazac volt, míg a tészták között feketét is lehetett találni. Bár hagyományos pelményiző Budapesten is van már néhány, remélem, ez az újító, friss megközelítés hamarosan itt is naggyá teszi ezt a tésztaételt.