Draskovich Edina: Nemzetiszínű camembert

Napra pontosan tíz éve, 2009. március 14-én történt, hogy részt vettem életem első gasztroblogger-találkozóján, méghozzá a Sirályban, ami egy király hely volt a Királyban. Vagy a Királyban, ahol volt egy nagyon sirály hely, a Sirály? Mindegy is (amúgy pár évvel később sajnos bezárták), a lényeg, hogy nagyon jól éreztem magam, és senki nem nézett őrültnek, amikor az URL címmel – azaz mint „saját levében” – mutatkoztam be (a http-t kihagytam, mert tudtam, hogy úgyis egy családba tartozunk).

Valaki azt írta, olyan ez, mint egy érettségi találkozó. Szerintem egyáltalán nem olyan volt! Itt csillogó szemű, vidám emberek méregették egymást, olyanok, akik nyitottak egymás mandulahabjára. Itt az érződött, hogy az élet igenis habos torta! Amit mi meg is tudunk sütni magunknak, ha esetleg nem jön a sült galamb. Egyes társadalomtudósok abban reménykednek, hogy majd az ilyen alulról szerveződő kis közösségek mentik meg a ketté-, vagy ki tudja hányfelé szakadt Magyarországot. Hát akkor fel barátim, kivont vajkéseinkkel induljunk a haza megmentésére!

Külön öröm volt számomra, hogy nem kaptam kerékbilincset, de kénytelen voltam autóval menni, mert volt nálam 1 kiló rozskenyér, 80 deka marharostélyos és egy cselló. A rozskenyér – március 15-e előestéjén – a háromszínű töltött camembert-hez kellett volna alapnak, de kint felejtettem az autóban, így a sajtnak és a bloggereknek is be kellett érniük egy műanyag tálcával. Velem volt viszont egy doboznyi Kossuth-kifli, szintén a közelgő ünnep apropóján. Amúgy emlékszem, a megelőző napokban sok olyan bloglátogatóm volt, akik a „Kossuth-kifli”-re kerestek rá. Nem gondoltam volna, hogy ez szezonális süti. Vajon Rákóczi túróst mikor sütnek az emberek? A trónfosztás napján? „Eb ura fakó, József császár a füledbe túró!” felkiáltással? (Tudom ám, hogy ez nem az a Rákóczi, csak így jött ki a rím. Gasztrotörténész kommentelők kíméljenek!)

A camembert egyébként úgy lett háromszínű, hogy a néhány órára szobahőmérsékleten hagyott, majd kettévágott és karalábévájóval kikapargatott „sajtbelsőkbe” egyebek mellett nagyon apróra vágott piros és zöld paprikát is kevertem, mielőtt visszakanalaztam volna nemes penészes zsebeikbe. Kitűnő borkorcsolya!

Vélemény, hozzászólás?