Draskovich Edina: Nemzetiszínű camembert
Tíz éve, 2009. március 14-én történt, hogy részt vettem életem első gasztroblogger-találkozóján, méghozzá a Sirályban, ami egy király hely volt a Királyban. Ünnepi menüvel készültem rá…
Tíz éve, 2009. március 14-én történt, hogy részt vettem életem első gasztroblogger-találkozóján, méghozzá a Sirályban, ami egy király hely volt a Királyban. Ünnepi menüvel készültem rá…
A rákészülés szertartása. Színházra, mozira, egy jó vacsorára, esetleg egy kellemes esti sétára. Mindegy is. Most épp Palermóban.
Igaz mese egy galambról, a II. világháború idejéből.
Ez az olajban tocsogó édességbomba minden skót dietetikus tiltott gyümölcse.
Zsályás kolbász, véres hurka, zsályás kolbász paprikás zsírral, paprikás kolbász.
Ha rendeznének egy világversenyt sonkák számára – mondjuk egy Forma–1-es futamot –, bizonyára az első két helyen spanyolok végeznének: Jamón Serrano és Jamón Ibérico.
Mámoros ízkavalkád-vers egy étlapból, Krúdy előtt tisztelegve.
Sétánk során egy speciális helyi ételeket kínáló étteremben találjuk magunkat, ahol flamenco zene szól. Random rendelünk.
Nem tehetek róla, hogy látom a szelet. / Igen. Jól hallottad. látom a levegőt. / De nemcsak azt. Látom, ahogy a / csillagok fényét emeli, fojtja. / A levegő körülöttünk: lélek.
Cordoba. Egy pohár bor mellett. A tér másik oldalán éppen sonkát szeletelnek, és félbevágott bagettekbe csomagolva csodás ropogós szendvicseket készítenek.
Alföldi pulykarolád, sárgarépafőzelék, narancs.