Simon Magdolna: „Megáll az idő”, a kecskeméti kispiacon

Tulajdonképp a lángos tehet az egészről. Az a sajtos-tejfölös, ami a kecskeméti nagypiac előtti kioszkban pont olyan jó, mint a múlt század 80-as, 90-es éveiben, és persze most is az, amit Krisztike süt.

Baráti látogatásra mentem, meg kicsit nosztalgiázni a városban, ahonnan már több mint 20 éve elköltöztem. A találkozót a lángosos elé beszéltük meg. Mire a barátnőm megérkezett, a finom, frissen sült lángost már félig elpusztítottam. A lángos tökéletes volt, csak én nem voltam a húsz évvel ezelőtti, már ami az emésztést illeti. Ezért elmentünk a legközelebbi helyre, amely szombat délelőtt is szolgáltat Unicumot. Kizárólag gyógyászati célból.

Így kerültünk a kispiacra, ott is a „Megáll az idő” nevű helyre, ami bizonyosan egy időkapszula a 80-as évekből. Kint le lehetett ülni mindenféle székekre, bent a pult, mögötte a falon különböző megállt órák. Egyszerű darabok, a gyűjtemény a hétköznapiságról szól. Az éppen zárva tartó, szobányi étteremrészben valaki zöldséget pucolt, közben Cseh Tamás szólt.

Amíg feldolgozom az erősen retró környezetet, azalatt elkészül a barátnőm kávéja, amit vastag presszós üvegpohárba kap, és a 3 cl Unicum is kiméretik a megfelelő kis pohárkába. Emlékezünk. Annak idején a kispiacon lehetett rendes, cserépből készült virágcserepeket venni, miden méretben. Voltak hagyományos konyhai és kerti eszközök is: cirokseprű, ásók és gereblyék fa nyéllel, lószőrszita, fémszűrők, darálók. Ezek sajnos már eltűntek, de például fekete, talán 95%-ban pamut macskanadrágot még mindig lehet kapni az egyik ruhásnál.


A nyitókép a szerző felvétele, ám nem a helyszínen készült: otthoni valóságrekonstrukció.

One thought on “Simon Magdolna: „Megáll az idő”, a kecskeméti kispiacon

  1. A kecskeméti piac varázshely, nekem is. Van ott is finom kávé, bent, az épületben, amiért kijárnak emberek. Én Zalából virágokért megyek, no, nem ezért utazom, ezek csak hozadékok, mert mindig található valami érdekesség. Aztán cipelem haza őket buszokon, buszokkal. Az órás helyen más ügyben jártam, de nem emlékszem miért? Legközelebb felkeresem. S igen, ezek a régi hangulatok nagyon kellenek!

Hozzászólás a(z) Horváth Anikó bejegyzéshez Kilépés a válaszból