Tóth István György: Kávé a napos oldalon

Igen, jól látszik: a nap jobbról, „körülbelül 2 óra magasságában” süt. Amúgy tényleg: éppen két óra lehetett a szicíliai Monrealéban, időzni kellett kicsit, várva, hogy a déli szünet után kinyisson a katedrális.

Ez legyen a legnagyobb baj: vasárnap kora délután, egy kávé mellett ülni egy dél-olasz kisváros álmos főterén és élvezni a márciusi napfényt, ami ekkor, ezen a vidéken már hol kicsit erős, hol meg még csak simogat. Valahogy úgy, ahogy az espresso és a macchiato kifejti a hatását.

Utóbbit most simán, szó nélkül kihozták, nem úgy, mint egy nappal előtte. Akkor (persze egy másik helyen) kis híján rendőrt hívtak felháborodásukban, hogy késő este, vacsora után macchiatót kértünk (vagy legalábbis egy kis tejet az espressóhoz)…

Nehéz kiszámítani az olasz konyhát. Néha laza, mint a reszelt nápolyi, néha meg olyan a protokollja, mint valami katonai szabályzat…

Vélemény, hozzászólás?