Turbuly Lilla: Depi end, avagy a csabai kávé

Miután Dániel András kolléga képes volt a VI. Békéscsabai Bábos Drámaíró verseny megpróbáltatásai közepette még egy kávéjegyzetet is írni, a Brill Szálló általa már megénekelt koffeinbombája után ittam még egyet a színház büféjében, és én is nekiduráltam magam.

Történt ez túl a főpróbán, az előadás előtt. Laktózmentes tejük nem volt, így maradt a hosszúkávé két cukorral. Ittam jobbat és rosszabbat is az elmúlt napokban. Olyan közepes, feleltem az egyik kolléga kérdésére. (Viszont olcsó, mint a színházi büfék általában. Hol kapsz ma 110-ért hosszúkávét?) Ami a Békéscsabán töltött napokra egyébként egyáltalán nem igaz. Mármint hogy közepesek lennének. Egy drámaíró versenyen részt venni izgalmas és ijesztő, inspiráló és idegtépő.

A csabaiak viszont vágyják a nyugalmat. Itt élhetnek az ország legnyugodtabb, de az is lehet, hogy legidegesebb emberei. És nem, nem azért, mert Békés. Hanem, mert itt látni egy négyzetkilométeren belül a legtöbb test- és lélekápoló műintézményt. Ennyi masszázsszalont (nem kell rosszra gondolni), fodrászt, manikűröst, lélekgyógyász- és testrehabilitáló műhelyt egy kupacon még sehol sem láttam. Ahogy a képen is látható, itt garantált a Depi end.