Lakner Zsuzsa: Zöldcsütörtöki pofazacskó

Történt egyszer, hogy egy maulbronni cisztercita szerzetesnek elege lett a böjtből, és a tiltott darált husit belekeverte egy spenótos zöldségmasszába, majd mindezt a Jóisten elől tésztába rejtette, s jóízűen elfogyasztotta. Innen a Maultaschen beceneve: „Herrgottsbescheißerle”, azaz Jóistenátverő.

A sváb specialitás néhány éve védett világörökség-recept, ezért csak a baden-württembergi verzió számít eredetinek, amelyet természetesen mindenki családi leírások alapján készít. Már ha rászánja az időt, mert akármilyen egyszerűen is néz ki, meglehetősen sokat kell vele pepecselni.

Aki nem a nagymama maultasiján nőtt fel, és nincs összehasonlítási alapja, annak is van módja megtalálni azt a változatot, amibe azonnal beleszerethet, mert Svábia-szerte – a hentestől az Aldiig – mindenhol kapható félkész állapotban. Hogy a turisták is el tudják nagyjából képzelni, mit is rejt ez a „pofazacskó” nevű dolog, az étlapokon sváb ravioli néven szerepelnek e tésztatáskákkal készült kombinációk.

Noha Zöldcsütörtök a születésnapja, a Maultaschen egész évben kapható, és különféle összefüggésekben fogyasztható. Mi az elsőt akkor ettük, amikor költözködtünk, és még nem érkezett meg a sütő. A pizzaszerviz étlapján a „csőben sült maultasche paradicsomszósszal és reszelt sajttal egybesütve” azonnal levett a lábunkról. A következőt, amely gigantikus serpenyőben, hagymakarikákkal együtt sütve készült, a városi utcafesztiválon kebeleztük be. Ezt követően felfedeztem az üzletekben, hogy különféle méretei vannak, s ezek között kicsi, levesbetétnek alkalmazható változata is akad. Ki is próbáltuk mindet. Újabban léteznek már vegetáriánus és lazacos verziók is. A legtöbben krumplisalátával fogyasztják, ami szintén alapétel a vidékünkön.

A ma reggeli rádióműsorban egy helyi szakáccsal beszélgettek, aki azt szorgalmazta éppen, hogy Zöldcsütörtök legyen Maultasche világnap. Teljesen jó ötlet, gondoltam, és máris felkerekedtem, hogy beszerezzem legújabb kedvenc márkánkat. Mi így, tavasz táján, a vastag hagymakarikás verziót reszeltrépás jégsalátával fogyasztjuk, és csak azért nincs saját kép hozzá, mert mire felmerült, hogy lehetne róla írni a Kantinba, addigra megettük az egészet.

Illusztráció: AmazingObjects