UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Ülünk a stockholmi Vete-Katten nevű cukrászdában, a főváros szívében, előttünk kávé meg sütemény, a cappuccino tetején levél alakú hab; nem ugyanaz a levél a két csészében, hogyan csinálják? A sütemény neve: Budapest, eléggé népszerű a svéd íny számára.
Elkészültek a dzsángjaim, most már mind a három, a kándzsáng, a tendzsáng és a kocsudzsáng is. Nemigen bízott a sikeremben senki, én viszont tudtam, hogy menni fog. Hogy honnan tudtam, azt nem tudom, de tudtam, és az épp elég a sikerhez, dzsángilag, és úgy amúgy is.
Most tényleg muszáj bodzaszörpöt készítenünk, eddig mindig lemaradtunk róla, ezt most nem lehet elodázni. Jövő hétre már elvirágzik, életünk delén túl mennyi meta flóra, egyébként is kívánatos volt az invitálás.
Egy születésnapi torta adatlapja.
Horvátországban a stand-up comedy műfaj egyik leghálásabb témája a lakótelepi bakalarparti. Amire mindenképp meg kell hívni a szomszédokat, nehogy feljelentsenek a napokig terjengő jellegzetes bűz miatt. A bakalar tehát nem ad hoc kaja, és nem is titkos gasztroszeánszok kelléke. Igazi közösségformáló dalmát csoda.
Nem elég, hogy szakácsunk a vacsorát és a reggelit mostoha körülmények között főzte, közben még előkészítette az ebédet is, amit valahol útközben fogyasztottunk el egy autóspihenőben. Ne az általunk ismert sztrádaparkolókra gondoljunk: fedett, de szellős helyek ezek, ahol van műanyag asztal és szék, valamilyen főzési, melegítési lehetőség – és egy kávéfőző nénike.
Bár többnyire núbiai vendégházakban szálltunk meg, ahol szakácsunknak több-kevesebb lehetősége volt a főzésre, három éjszakát a sivatagban töltöttük, sátorban. Ez volt az igazi kihívás számára.
Az asztalokon piros hűtődobozban ivóvíz, bárki meríthet belőle; mellette pohár. Az ételt nagy fémtálcákon hozzák, rizzsel, salátával. Mellé egy tányérkán kettévágott lime szolgál az ujjak megtisztítására.
10 napot töltöttem Núbiában, a mai Szudán területén, igazi expedíciós körülmények között. Tizenkét fős csoportunkat nyolc ember szolgálta ki. Mindent vittünk magunkkal. Külön élmény volt a piacokon bóklászni Dongolában, Karimában és Kartúmban.
Gyerekkoromban az étkezési preferenciám rendkívül egyszerű volt. Szerettem a bécsi szeletet krumplipürével és savanyúsággal, valamint a pogácsát; nem szerettem a puliszkát és a töltött paprikát; az összes többit az ehető, de unalmas kategóriába soroltam.
No, de próbáljunk fölülemelkedni a hüllőagy és a népnemzeti meghatározottságok jég- és kőkorszakba vésett törvényein, és megalkotni az egyetemes, barlangfalra vetülő árnyékként is érvényes platóni ideát a szalonna sütésének européer kompromisszumának érdekében.
Az aranyórát feleségem, Éva kapta a várostól, negyedszázados kitartó munkájáért; a spárga nem „madzag” ez esetben, hanem a növényspárga, amiből igen ízletes levest szolgáltak fel. Nem akárhol, hanem a stockholmi városháza nagytermében.