Bibók Bea – Tenczer Tamás: Bodza nova

Bejött. Kezében egy csokor. Menyasszonynak éreztem magam. Ez bejött. Illatorgia, szemszájnak ingere, és egy határozott kérdés. Amolyan férfias. Nesze neked, Gary Cooper. Szinte vágni lehetett a vágyat. Metszőollóval. Készítünk-e bodzaszörpöt?

A hétvége zsúfoltnak ígérkezett. Államvizsga előtt milyen is egy dolgozó nő élete? Örül, hogy a család nem özönlik le vidékre, csak ketten vagyunk (meg a tételek). Meg alkonyatkor a sünök. Felszabadító ötlet, amolyan „inkább szörpöt készítek, mint tanuljak!” helyzet. Menekülés a győzelembe. Most tényleg muszáj bodzaszörpöt készítenünk, eddig mindig lemaradtunk róla, ezt most nem lehet elodázni. Jövő hétre már elvirágzik, életünk delén túl mennyi meta flóra, egyébként is kívánatos volt az invitálás. Tételek félre, azonnal akcióba lépünk. Feltétel nélkül. Mint a zenészek, akik már jól összehangolták hangszereiket, összehangolódtak, a többi csupán kellék, és virtuóz módon játsszák a free-jazzt. Halkan szól a bodza nova.

De nincs itthon citromsav. Öt perc alatt megoldódott, hiszen a „mindig nyitva” sarki közért felkészült a bodzaszezonra. Megoldódott. Indult a „valaki”, így rögvest lett, minek lennie kellett. Már forrt a cukorszirup, jó nagy adag, sokan vagyunk. Most akkor a sünök duplán számítanak? A citrom szemek karikázva kacsintottak, ebbe magam is belebandzsulok, a karamellizált cukor aranybarnán évődött. Miért is nem ez a kép szerepel a Metro-Goldwyn-Mayer oroszlánja helyett? Összeforrott minden, a lében kavargott egy kanál. Mint minden lében. Aztán ahogy hűlt, helyenként mézédes cseppek díszítették a fazék oldalát. Ragaszkodtak is azok a cseppek hőségesen ahhoz a falhoz.

Addig. S azon túl is.

A menyasszonyos bodzavirágok üvegbe kerültek a citromkarikákkal. Már nem kacsingattak, annyi szent. Befőzték a fejüket. Vágyták a szappanoperákban látott románcot. Szerencsére elkerülték a zománcot. A csúcson kell abbahagyni, szirupos környezetben. Nyálelválasztó.

Két szép üvegben aromatenger. Elmondhatatlan, leírhatatlan. Akkor most magunknak mondtunk ellent.

Kóstolni kell! Majd, ha sokan leszünk. Jő az alkony, meg a sünök.


Bibók Bea írásához Tenczer Tamás ezúttal is hozzátette a magáét, beleértve a címet is.

Vélemény, hozzászólás?