Ligeti Zsuzsa: Egy esti kávé Núbiában

Ha Szudánban, az egykori Núbiát járva kávét rendeltünk, mindig megkérdezték, cukorral vagy cukor nélkül kérjük. Azt viszont soha, hogy kardamomot tegyenek-e a kávéba. Jellegzetes arab szokás – én már a sógoromtól hallottam róla, amikor Bagdadban dolgozott. Másoknak idegen volt az íze, és reménykedve várták, hogy valahol igazi presszókávét kapjanak – de ezt Núbiában sehol nem találtak. A kávézó helyeknek mindig volt helyi közönsége, akik igen ráérősen töltötték ott az időt. Nemcsak székek álltak rendelkezésre, hanem egyszerű hencserek is.

A kávézás a legolcsóbb szórakozási lehetőség a helyi népesség számára. Szudán igen szegény ország, különösen az a régió, ahol mi jártunk, mert a sivatag nem sok munkalehetőséget kínál. A péntek este (ne feledjük, iszlám ország, ott péntekre esik a vasárnap) remek alkalom kávézni és beszélgetni. Körbeülik a kávéfőző nénit, és éjfélig beszélgetnek, egy vagy több kávé mellett. A kávé nem erős, a főzője dönti el, mennyi fűszert tesz bele, hogyan ízesíti. Így találkoztunk egészen enyhe és nagyon csípős változattal is.

Vélemény, hozzászólás?