Ligeti Zsuzsa: Núbia ízei #1 – Piacozás Dongolában

10 napot töltöttem Núbiában, a mai Szudán területén, igazi expedíciós körülmények között. Tizenkét fős csoportunkat nyolc ember szolgálta ki. Mindent vittünk magunkkal. Sátort, matracot, takarót, palackos ivóvizet. Igazi karavánt alkottunk négy terepjáróval, szudáni sofőrökkel, egy magyar és egy szudáni idegenvezetővel, egy szakáccsal és a segítőjével.

A szakács, bár beszerzett az út előtt minden szükséges tartós élelmiszert, útközben, ahol nagyobb települést érintettünk, friss árut is vásárolt, no meg pitát, amit minden étkezéshez kínáltak.

Külön élmény volt a piacokon bóklászni Dongolában, Karimában és Kartúmban. Bár tél volt, február, nagyon sok zöldségfélt találtunk az árusoknál. Krumpli, paradicsom, hagyma, okra, sütőtök, salátafélék, padlizsán, cukkini, uborka. Soha nem tudtam eldönteni, hogy a salátákban a paradicsom mellé kockára vágott zöldségféle cukkini-e, vagy uborka.

Az okra (a fenti képen az alul lévő tálcán) szinte minden étkezésünk menüjében szerepelt, többféle módon kaptuk; én szerettem, mások idegenkedtek tőle.

Bab, borsó, lencse számtalan változatban fordult elő, és szárított datolya. Vezetőnk azt mondta, a datolya a paraszti népesség fő eledele, lisztté őrlik, de ezzel a formájával nem találkoztam. És hát a fűszerek! Némelyiket felismertük, de többségben voltak a számunkra ismeretlenek. Nyelvi nehézségek miatt ismeretlenek is maradtak: az árusok csak arabul beszéltek, nem tudtak válaszolni az angolul – pláne a magyarul – feltett kérdésekre.

Banán, mangó és citrusfélék voltak a piacokon minden mennyiségben. Itt végre megkóstolhattuk az igazán érett mangót, nem azt a zöld ízetlen gyümölcsöt, amit nálunk árulnak ezen a néven. Remek frissen kifacsarva is – számunkra fillérekért.

Míg a zöldség-, gyümölcs- és fűszerárusoknál jócskán akadt vevő, a hentes üzlete előtt nem tolongtak. Innen is látszik, hogy Szudán szegény ország.

Vélemény, hozzászólás?