Faragó József: Magyarica, te édes

Félreértések kiapadhatatlan forrása Dalmáciában a mađarica szócska.

Első hallásra magyar nőre gondolnánk. Egyébként szótár szerint helyesen. De a régi jugó filmeknek hála, ahol a csalfa asszony karaktere szinte mindig magyar nemzetiségű volt, a mađarica egy időben szinonimája lett a kikapós menyecskének. Szerencsére időközben sokat szelídült ez a jelentéstartalom. A dalmát férfiak körében mindenesetre máig roppant népszerűek a magyar csajok. Ám a facebook posztokon a kedvesebb mađarka fordulat elterjedtebb a bulifotók alatt.

Zavarba ejtő a mađarica többes száma: a mađarice. Ami még véletlen sem magyar nőket jelent, hanem a nyelv szeszélye és a szerencse közismert forgandósága okán a nálunk és náluk is használatos magyar kártyát. De nem a dohányszagú, fényesre blattolt, kocsmaasztalon heverő, zsíros lapokkal zárul ez a nyelvi sztori.

Mikor már úgy véljük, hogy mindent tudunk, egyszer csak betoppanunk egy élelmiszerboltba, s meglátunk egy dobozos sütit. Rajta feltűnő felirat: mađarica. Esetleg vendégségben a házigazda, megtudván, hogy magyarok vagyunk, jelentőségteljes pillantással elénk tesz egy tálca süteményt, s bátorítóan hozzáteszi: mađarica.

Nos, ez a Dalmáciában méltán népszerű édesség, mely távoli rokona a párizsinak, a brassóinak, de még a francia salátának is, szintén mađarica. Amit mi magyarok, természetesen éppúgy nem ismerünk, mint a párizsiak a parizert vagy a brassóiak a húskockákkal összeforgatott krumplikockákat.

Horvátországban ellenben receptklubokban csereberélik a titkokat. Kulináris szájtok szerint 300 fölött lehet a főbb receptúrák száma. Mégis, maguk a horvátok is tanácstalanok a süti eredetét illetően. Ha Budapesten járnak, sokként éri őket, hogy a magyar cukrászdákban nincsen mađarica.

Népszerű elméletek születtek, melyek, mint majd mindent, itt és ott, a mađaricát is az Osztrák-Magyar Monarchia gasztro-kohójáig vezetik vissza. Eszerint a mađarica alakját a zserbótól örökölte, a krémes tölteléket pedig a történelem viharában kalapját vesztett Dobos tortának köszönheti.

Szóval, a mađarica egy téglára vágott, többrétegű, vajas tésztával és vajas krémmel készült, jellemzően csokimázas, esetleg kakaóporos sütemény, amit a dalmátok ipari méretekben fogyasztanak. Nem véletlen, hogy az élelmiszerboltokban, szupermarketekben előre csomagolt, gyári változata is kapható.

Hogy milyen is a mađarica? A bolti gyakran száraz. A házi ugyan puha, de néha kicsit gejl, persze, ez ízlés dolga. De például a spliti egyetemi menzán egészen finomat adnak…

A nyitókép a spliti egyetemi menzán készült; Faragó Emma felvétele.