Faragó József: Mediterrán menza

Szeptember végén, amikor megritkulnak az Olaszországból érkező kompok, s az utolsó szezonális charterjárat is hazarepül Splitből, új arcát mutatja az addig turistáktól zsúfolt város. Diákok népesítik be a jó dalmát szokás szerint egymás tőszomszédságába telepített kaficákat.

Off szezonban húszezer hallgató koptatja a padokat a Spliti Egyetemen, ahol hajóépítőket és tengerészeket éppúgy képeznek, mint orvosokat, tanárokat, mérnököket, közgazdászokat, informatikusokat, s persze teológusokat is. Az állami képzéseket az uniós állampolgárok – tehát a magyarok is – a horvátokkal azonos feltételekkel vehetik igénybe. Igaz, az állami képzés horvát nyelvű. Nem véletlen, hogy a külföldi diákok jórészt a szomszédos Boszniából érkeznek.

A horvát egyetemi év egyébként egy hónap csúszásban van a mienkhez képest: októberben kezdenek, így a vizsgaidőszakok is egy hónappal későbbre tolódnak. Ám a szeptember csak félig vakáció, valójában egy bónusz vizsgaidőszak. A horvát egyetemi élet korántsem laza. Az őszi és a tavaszi szünet ismeretlen fogalom. Szombatonként meg gyakran zéhákat íratnak.

Dalmácia az apartmanok hazája, holtszezonban teli van a város üres lakással. Télikabátra értelemszerűen nem kell költeni, és az albérletekben fűtésszámla sincs. Távfűtés ugyanis a jugó vegyipar összeomlása óta nincs a házgyári lakásokban. Üresen konganak a nálunk megszokottnál kisebb méretű, dologtalan radiátorok. Ezért a panelekben dermesztő a december, meg a január. A mediterrán télben munkába állított hősugárzók ilyenkor nagyot dobnak a rezsin. Mégsem a hideg szelektől szenvednek az emberek. A tenger felől érkező lágy déli szél, a jugó viseli meg igazán az ott élőket. Tél van, mégis szinte fülledt az idő, egészen alacsonyan úsznak a felhők. Nem véletlen, hogy a középkorban tilos volt jugó idején ítéletet hozni. Érdekes módon, ma az egyetemi zéhákra és vizsgákra nem vonatkozik hasonló tilalom…

Magyar szemmel a diákok étkezése kimondottan olcsó. Diákigazolvánnyal már 10–12 kunából (körülbelül 450–600 forint), vagyis egy presszókávé árából bőségesen meg lehet ebédelni az egyetemi menzákon. Ebbe a bőségbe nem csak a két-három fogást kell beleérteni, hanem az uzsonnára betárazott kefirt és gyümölcsöket is. Természetesen, vacsorázni is lehet, és a két fő étkezés közti időben is árulnak ezt-azt. Ilyen például a croissant vagy a pizza. Ez karonként eltérő. Minden kampusznak van valami napközbeni spéci kajája, amiért érdemes átugrani a diákoknak.

Nem csak olcsó a menza, de kimondottan szerethető is. Ne valami kontinentális üzemi étkezdére gondoljunk, ahol gépiesen összeszerelt, lélektelen fogások várják a műszakok fásult dolgozóit. Ne is a Zimmer Feri-féle balatoni haknikonyhára. A spliti szakácsok nyaranta 3-4 hónapon át a turizmus világelit szintjén pörögnek. Sosem tudhatják, mikor toppan be egy hollywoodi híresség. Amit egyébként elhivatott újságírók árgus szemmel figyelnek is. A reggeli lapokból mindig megtudhatjuk, hogy a filmcsillagok és futballsztárok közül kikkel nyaralunk együtt éppen. Holt szezonban sem tudnak hát lazítani a séfek. A mediterrán menza valójában egy jó színvonalú, téliesített tengerparti étterem. Amit tanulói árkedvezmény tesz igazán vonzóvá.

Vessünk egy pillantást az étlapra. Nézzünk például három vacsoramenüt: egy húsosat, egy halasat és egy vegetáriánust. Mindháromnak 6,50 az ára, vagyis nem egészen 300 forint. Az első roston csirke rizibizivel, paradicsomsalátával és őszibarack kompóttal. A második sült tintahal paradicsomos káposztával, friss zöldségekkel, csokipudinggal. A harmadik rántott zeller pirított árpával, paradicsomsalátával, vanília pudinggal.

Az ebédmenük hasonló szerkezetűek, csak mindegyik kiegészül levessel. Az áruk szintén 6,50. Ha valaki tartalmasabb vagy változatosabb kosztra vágyik, összeválogathatja a kedvére valót. Mondjuk, egy Cordon bleu 3,80, hozzá a sültkrumpli 4,55, az még mindig csak 8,35. A bécsi szelet 5,03 kuna, a vadas marha 4,41. De egy sajttal töltött pljeskavica, ami önmagában is igazán emberes koszt, sem több 9,40-nél.

No, és a kávé! Amit minden menzán és büfében olcsón mérnek. Olasz (presszó) vagy bosnyák (török) stílusban. És hogy még véletlenül se kelljen a közmondásos 30 dalmát lépésnél többet tenni a betevő koffeinért, az oktatási épületek folyosóin szó szerint egymást érik a kávéautomaták. Szintén nem híg löttyöt, hanem rendes feketét kínálva.


Fotók: Faragó Emma, Split.

Vélemény, hozzászólás?