Faragó József: Szarajevói csevap Splitben

Nyári délutánon szeretek Splitben álldogálni. Bandukolni már kevésbé, mert a dimbes-dombos utcákon hamar kifullad az ember.

Szusszanjunk hát egyet a nyitott ablakokkal, sarkig tárt erkélyajtókkal is forróságot lehelő panelházak tövében. Ne feledjük, a légkondi a turisták és a gazdagok privilégiuma. A mediterrán átlagember megadóan legyezgeti magát, hogy hó végén ki tudja fizetni a villanyszámlát.

Szóval, állunk egy teljesen reménytelen buszmegállóban. Az ott időző fiatalember tüzet kért. Épp rálátni a kampuszra. Diák lehet. Az is. Talán szlavóniai. A hátizsákjából kilóg egy illatozó, házi kulen. És tényleg. Kicsit diskurálunk. Még elhadarja, hogy szerinte ez a legjobb város egész Horvátországban. Szerintem is. Aztán felkapaszkodik a buszra. Lehet tovább hallgatózni, nézelődni.

Az egyik panellakásban alternatív zenét nyomatnak. Az összes szomszéd és járókelő örömére. Épp a belgrádi SARS slágere „szűrődik” ki az utcára. Az együttes neve nem a légzőszervi szindróma angol rövidítéséből jön, hanem a legendás gitáros, Joe Satriani frissen amputált karját vizionálja, szerb dialektusban (Sveže Amputirana Ruka Satrijanija). Mire ebbe jobban belegondolnánk, már a bosnyák Dubioza dübörög. Egy másik rokon nyelven. Felnőtt egy nemzedék. Ők a daytoni békeszerződés idején legfeljebb csecsemők lehettek. És már rájöttek, hogy egész jól értik egymást. Eddig ebből csak a popipar profitált.

Pár lépésre öregurak balótáznak. Ez a pétanque dalmát változata. Érdekes sport, de nem ajánlatos közel hajolni, mert alacsonyan szállnak a kőgolyók. Férfias elfoglaltság. Nők nem mutatkoznak a környéken. Játékosok és nézők egyaránt trikóban. Mondhatni, természetes módon. Mint nálunk egy kugliparti. Valami bódéból sör is kerül. Vannak velük székek. Valaki a tévéfotelt is lehozta. Ahogy alkonyodni kezd, szétszélednek. Hónuk alatt a székekkel. A fotel azért marad.

Vacsoraidő van. A sarki büfé, mely tábláján szarajevói csevapot hirdet, most kezd éledezni. Ahogy Split is. A Riván egész éjjel üzemelnek az éttermek. De a külvárosokban az éjszaka már a gyorskajáké. Az itteni beülős vendéglők estére lehúzzák a rolót. Így tányér helyett lepényből ehet, aki még éhes.

Bár a nálunk is népszerű csevapcsicsa rudak jellemzően fél rész marhalapocka, negyedrész sertéstarja és negyedrész bárányhús darálékából készülnek, a szarajevói csevap összetétele ettől eltérő. Három egység marhahús és egy egység bárányhús az arány. És még véletlen sem kísérleteznek krumpli körettel, mert a somun névre hallgató lepénykenyér alapfelszerelés.

A nyári este, szemben a bágyasztó délutánnal, már könnyű és kellemes. Pláne, hogy ilyenkor mindig feltámad a parti szél.

Vélemény, hozzászólás?