Gergely Tamás: Brännboll és vineta

Rég volt! Az azóta felnőtt fiam még csak harmadikos, és mert évzáró közeledik, igencsak energikus tanítónője közös délutáni záróünnepségre hív. Két pontja van az ünnepségnek: uzsonna, batyus alapon méghozzá, mindenki a maga nemzeti sajátosságából válogat, majd egy „brännboll”, ez a svéddé szelídített krikett, vagyis egy labdát nagy husánggal ütnek, emberek szaladgálnak, hogy elkapják, a szabályokat soha nem tanultam meg, szerencsére a részvétel nem volt kötelező.

A fogás. Nem a labdáé, hanem az ételsajátosságé… Korábbi sikeres munkahelyi batyus ünneplések alapján a vinetakrém mellett dönt a család, nem tipikusan magyar étel, de mi erdélyiek annyira átvettük a románoktól, hogy az a kis különbség nem számít. És különben is, Svédországban összemosódnak a kelet-európai különbségek, újabban én úgy mutatkozom be, hogy Drakula földjéről jöttem, azt tudják. Szóval: süsd meg – kb. egy óra – a vinetát, amit magyarországiak padlizsánként ismernek, miután meghámoztad, törd össze mixerben, amelyben előbb a hagymát felapróztad, tégy hozzá sót, majonézt, kiskanálnyi mustárt, és olajat. Sok olajat, és sokáig kevergesd, hogy a vineta-padlizsán felszívja.

A gyepre abroszt terítenek, ott helyezi el mindenki a sajátját. A mi vinetánk az első sor végére kerül, átlátszó üvegtálban, szeletelt puha kenyér társaságában. Körbejár mindenki, ízlése szerint válogat.

Népszerű a szomáliai fánk, az orosz sütemény habbal, bár a legkapósabb, meglepődve figyeljük, az egyik svéd apuka által hozott pizza. Abból mindenki tör, akinek egyáltalán jut.

No, és a magyar vineta…? Páran kérdik, hogy mi az, de venni senki sem merészel belőle. Nem baj, mondanám, legalább több jut belőle nekünk, de nem mondom, mert látom, hogy a gyerek szomorú. Hogy nem kellett… Mindegy, hogy román étek vagy magyar.

Illusztráció: Freepik.