Gergely Tamás: Szűrsztrömming Párizsba
Egy Méray Tibornak postázott konzerv története…
Egy Méray Tibornak postázott konzerv története…
Ebédidő, magasabb körökben.
Ha nincs idő a betűfelkérés művészi teljesítésére, akkor se essünk kétségbe, készítsünk azonnal betűpitét mangós-sárgadinnyés ízben!
Vacsoraidő van. A sarki büfé, mely tábláján szarajevói csevapot hirdet, most kezd éledezni. Ahogy Split is. A Riván egész éjjel üzemelnek az éttermek. De a külvárosokban az éjszaka már a gyorskajáké. Az itteni beülős vendéglők estére lehúzzák a rolót. Így tányér helyett lepényből ehet, aki még éhes.
Visegrádi történet a nyolcvanas évekből, Elvis egykori gitárosával.
Négysoros Skóciából.
Édességügyben te nem vagy mérvadó, neked minden ilyesmi ízlik… – kapom meg számtalanszor családi vagy munkahelyi alkalmakkor. Nem véletlen tehát, hogy feleségem szüleitől, összevont születés- és névnapi ajándékként, a XVI. kerületi Bekecs utcában található Csokimúzeum „praliné” túrájára kaptunk belépőket.
Két pontja van az ünnepségnek: uzsonna, batyus alapon méghozzá, mindenki a maga nemzeti sajátosságából válogat, majd egy „brännboll”, ez a svéddé szelídített krikett. Vinetakrém mellett dönt a család.
„Hogyan főznek az ausztrálok?” „Olyan sehogy se. Igazi ausztrál kaja nincs is, csak pizza meg kínai. Az megy mindenütt. Hát én meg azt nem nagyon komálom.” „Kengurut esznek? Az mégiscsak ausztrál.” „Igen, de nem minden kenguru jó enni..”
Mikor már úgy véljük, hogy mindent tudunk, egyszer csak betoppanunk egy élelmiszerboltba, s meglátunk egy dobozos sütit. Rajta feltűnő felirat: mađarica. Esetleg vendégségben a házigazda, megtudván, hogy magyarok vagyunk, jelentőségteljes pillantással elénk tesz egy tálca süteményt, s bátorítóan hozzáteszi: mađarica.