Bózsó Péter: Camino Kantin #2 – Írótalálkozó

A Nobel-díjas író bronzba öntve szemlélte szülőfaluja, Azinhaga kocsmájának vendégeit, épp átellenben, az út túloldalán. A forró kukoricásban való kitartó gyaloglás után fáradtan, és mondhatni mélyenszántó elmélkedésekkel gazdagodva érkeztem Saramago falujába, alkalmi útitársammal, a filozófiát tanuló amerikai sráccal együtt.

A kiülős rész árnyékos fele zsúfolt volt, de a szemben lévő kávézó pultosnőjének tanácsára, miszerint itt levest is kaphatunk, bátran léptem a verőfényből a sötét helyiségbe. Közönséges kocsmába kerültem: nagy pult, kicsi asztalok, a kocsmáros mögött különféle italok a polcon. A lobogó ősz hajú öreg pultos kísértetiesen hasonlított a bronzalakra. Rokon?

Kicsiny de lényegre törő portugál nyelvtudásomat felhasználva hamar kiderült: leves az nincs. A mentőkérdésre – hogy tudniillik, van-e akkor bifana, a nevezetes sült húsos szendvics – szintén negatív válasz érkezett. Jardineiro, mondta, és barátságosan mosolygott. Kétségbeesetten néztem körbe. A törzsközönség, helyi férfiak, szintén bólogattak. Némi mutogatás után megértettem, hogy várnom kell. Saramago reinkarnációja nemsokára kistányérral tűnt fel, és zöldborsós főzeléket hozott, pörköltnek látszó dologgal. Jardineiro, nyújtotta át az ételmintát egy villa társaságában tesztelésre. A teszt pozitív lett. A hazai ízeket, kifőzdék világát idézte fel.

Jobban körülnéztem, hova ülhetnénk le filozofikus útitársammal, mire kitárult egy függönyszerű tolóajtó. Különterem. Ez dukált az ebédelni vágyó vándoroknak. Étolajos salátát is kaptunk, örömömre hagymával, nem finnyáskodva. A szaft nélküli pörkölt remek volt. A zsíros falatok sem hiányoztak. Vidéki ízek! Különben is, a Tejo folyó alföldje a hazai tájakra emlékeztetett.

Különtermünk tévével is bírt, ahol épp kisfilmek futottak, amiket az kapcsolt össze, hogy mind nyulakról szóltak: japán nyúlparadicsom; ausztrál nyúlbefogás; havas, téli nyúl díjugratás… Coelho jutott eszembe; a szó portugál nyelven nyulat jelent. Odakinn Saramago, idebenn Coelho, a tányéron pedig Jardineiro – azaz Kertész! Micsoda írótalálkozó, nyeltem le az ízletes falatot.

Portugália, Azinhaga | 2019. július 9., kedd | Taverna Central | Zöldborsós főzelék pörkölttel, saláta, kenyér, ásványvíz | 5 euró