Két alma és egy palack víz, ez van a műanyag zacskóban, amit s sofőr nyújt felém. Majdnem fél napja gyalogolok gondolataimba mélyedve, ma valahogy ilyen magányos hős nap van. Egy ipari területen jöttem át. Nekem ez is segíti az elmélyedést. Igen, az elidegenedés.

Épp átjöttem egy forgalmas kereszteződésen, amikor valószínűtlenül indexel egy szembejövő autó. Ide akar befordulni a kiskertbe? De hiszen nincs is itt semmilyen kapu! Megáll, letekeri az ablakot. Santiágó? – kérdezi. Bólogatok. És máris a kezemben van a zacskó. Teljes szívvel nyújtja.

Zavarban vagyok. Nem lehet szabadkoznom, én vagyok a kiválasztott. Fene egy érzés, meghatódom. Felocsúdni sincs időm, máris továbbáll. Zarándok uzsonna, nevezem nevén a dolgot. Kiválóan oltja a szomjat, csillapítja az éhséget, de tényleg nekem szól?

Lassan fogadom el ezt az érzést, nézegetem a műanyag zacskót, benne két alma és egy palack víz.


Portugália, Barró Ipartelep, Águeda mellett | 2019. július 15., kedd | Két alma és egy palack víz | 0 euró

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel