Láng Eszter: Hogyan növeld a derékméretedet közel 10 centivel 12 nap alatt?

A cím alapján úgy tűnhet, egyébbel fogok foglalkozni, mint ami a Kantin lényege, pedig csak azt akarom elmesélni, hogyan néz ki az a lengyelországi művésztelep, ahol évente megfordulok, most kivételesen az ételek felől megközelítve.

Tizennégy éve járok ide, Łęcznába, egy Lublinhoz közeli kisvárosba. Mindig jól tudtam dolgozni, mindig finomakat ettünk, de az idén óriási változás volt a korábbiakhoz képest: míg korábban a reggelit és vacsorát helyben, a jól felszerelt konyhában a „háziak”, azaz az alkalmazottak készítették el, idén hozatták valahonnan, s igen elegánsan, porcelántálakban és fényes, lábon álló, alulról melegíthető, fedeles fémedényekben szállították ki, pontosan az étkezési időre. Legalább háromféle sajt, ugyanannyiféle sült, felvágottak, vaj, méz, dzsem, édes és sós péksütemények frissen a sütőből, paradicsom, uborka, három-négyféle gyümölcsjoghurt, rántotta, sült kolbászok-virslifélék naponta, s mindez egyszerre. Az ételek, sültek elkészítési módja változott, de a lényeg a választék hallatlan bősége, akár egy első osztályú svédasztalos reggeli vagy vacsora a Continentalban. És persze tejbekásák, amiket nem is ismertem, bevallom, meg sem kóstoltam. És a többféle kenyeret még nem is említettem.

Ebédelni a szokásos étterembe jártunk, ahová évek óta mindig. Normális, kétfogásos, előre megrendelt fogásokat kaptunk, kiváló levesekkel és nagyadag szószos húsokkal. Krumpli főve általában mindig volt a másodikhoz, és különféle saláták, legtöbbször kétféle káposztából, igen változatosan elkészítve. Ami a leginkább eltér az itthoni konyhától, az ízesítés. Az ételek, húsok, levesek nem csípősek, ellenben ezerféle finom, friss zöld fűszerrel megbolondítva. A zsályától a kaporig, bazsalikom, borsikafű, kömény, citromlé, kakukkfű, lestyán, gomba, áfonya mind előfordulhat, váratlan és hihetetlen ízharmóniában. Nehéz lett volna ellenállni mindennek! Most ettem életem legfinomabb barscsát: nemcsak a színe miatt vonzó ez a leves, hanem a különleges íze miatt is, ami a benne lévő gombától, zöldségektől, fokhagymától és a sajátos savanyítástól lesz ínycsiklandozó.

Ma reggel az a néhány művész, aki még ott volt, együtt reggelizett a művésztelepet szervező kultúrközpont alkalmazottaival – mindannyian eljöttek egy utolsó búcsúra, a szombati szabadnap ellenére. Mire eszembe jutott egy fotót ellőni, az asztalon már csak az ételek maradéka látható, s a társaságnak is csak egy része.

Na, igen, csoda-e, ha az előző este a zárókiállításra készülődve, életemben először nem fértem bele a szürke szoknyámba? De ez már egy másik történet lenne.