Pető Tünde: Lakrids forevör!

Harminc évi dániai tartózkodás után mostanra sikerült lokalizálnom azt a jelenséget, amiben a dán és a magyar kultúra élesen eltér egymástól. Ez pedig nem más, mint a medvecukor (dánul: lakrids) fogyasztása.

A dánok egy főre jutó medvecukor-fogyasztása nagyon jelentős, és most ne a néhány angolszász területen is elterjedt könnyed, színes, szamóca és más gyümölcsök ízeiben készült változatokra gondoljunk, hanem az igazi, fekete medvecukorra, amit sós változatban is fogyasztanak. Ez utóbbi legalább annyira ütős, mint egy pohár reggeli szilvapálinka.

Az egyszeri magyar nemhogy nem fogyaszt napi szinten medvecukrot, de nem is biztos, hogy kóstolta már. A legtöbben gyermekkorukból emlékezhetnek rá esetleg: bocskorszíj néven kínálták a boltok. Alapanyaga édesgyökér-kivonat, de ánizsolajat is tehetnek bele.

Ha egy magyar azt mondja neked, hogy csak egyetlen édességet nem szeretett gyermekkorában, akkor 99 százalékig biztos lehetsz benne, hogy a bocskorszíjra gondol. A dánok viszont rajonganak az ánizsos vagy szalmiákos medvecukorért, s mindenféle formában, mindenhol és minden körülmények között fogyasztják. Számukra ennek szociális funkciója is van: „Ott hagyott a feleségem…” Válasz: „Huh, kérsz egy lakridst?” „Unatkozom…” Válasz: „Mindjárt megyünk, kérsz egy lakridst?” „Na, most kezdődik a film, kérsz egy lakridst?” „Sós? Nem? Akkor nem kérek, kösz…”

Ezekkel a példákkal azt kívántam érzékeltetni, hogy a medvecukor-fogyasztás szorosan hozzátartozik az ember dániai mindennapjaihoz, és külön pech, ha nem szokott hozzá gyermekkorától (és ki szokott hozzá, aki magyar, kérdem én?), mert sokszor már csak a beszélgetés kedvéért is elfogadná a kínálást, de hát még rosszul lesz, ha legyűri… Ám ahogy szállnak a dániai évek, valahogy rászokik az ember erre a különös helyi specialitásra.

Ha szeretnéd tudni, hogy valaki mióta van Dániában, csak kérdezd meg tőle, kér-e egy kis lakridsot. Ha nem tudja, hogy mi az, akkor kér szegény, és ha „gonosz” vagy, akkor nem figyelmezteted rá, hogy készítsen szalvétát… Ha néhány hónapja, vagy egy-két esztendeje van Dániában, akkor köszöni, nem kér. Húsz évnél hosszabb tartózkodás esetén pedig vágyva nyúl a lakridsos csomag után, és megjegyzi, hogy ha te nem szereted, akkor nyugodtan nekiadhatod az egész zacskóval…

Lakrids forevör!