Székely Ervin: Milánói pacal, újratöltve

Kevéssel azután, hogy megjelent szösszenetem a milánói pacalról a Kantinban, meghívtak egy könyvbemutatóra. Az esemény a tekintetben volt rendhagyó, hogy a meghívó egy nagyváradi cég volt, amelynek tulajdonosa úgy gondolta: Szerelmes szakácskönyv szingliknek című könyvem ismertetése javíthatná az alkalmazottak munkamorálját, vagy legalábbis étvágyát.

Az előkészítő megbeszélések egyikén felvetődött, hogy akár főzhetnék is valamit a vállalkozás 15 fős csapatának. Ekkor elkottyantottam, hogy egyszer már főztem milánói pacalt is. Ez a cég tulajdonosának – aki Olaszországból érkezett a bihari tájakra – annyira megtetszett, hogy nem utasíthattam vissza felkérését: készítsek milánói pacalt! Aggályaim nagyon komolyak voltak, hiszen távolról sem állíthatom, hogy szakértője lennék az említett eledel készítésének.

A fiam tyúkhúslevessel, a feleségem jó szóval támogatott, én pedig – az olasz nyelvvel birkózva – recepteket tanulmányoztam az interneten. Végül a barátságos hangulat és a házigazdák figyelmessége minden szakmai gondon átsegített. A helyiek önzetlen segítségével elkészített milánói pacalomnak sikere volt, legalábbis a húsz személyre tervezett mennyiség az utolsó cseppig elfogyott.

Ugyanezt a könyvemről már nem lehet elmondani.