Székelyhidi Zsolt: Csokocsáb

Ízenként lazuló,
lenge sötétségbe húzó,
képzelőzónába néző.
Feketesége
sűrűsödő csokomáz,
formája harapni való vajszív,
kerekedő derékalja köré
dermedően cuki cukorszemek.
Milyen ritmusok
vannak használatban
ezúttal, milyen
dimenziókba
nyaklanak
fény-árnyékai?
A pillanat
kavargó kuktakontextusába
gyúrt létezése
mikből van végül
összemasszázva?
Jaj, kiálló nyelv,
lecsorgó nyál.
Jaj, lendülő karok,
mézbe mozgó
markok
a térben.
Sülve-főve
veszett,
odalett
ízek íze,
illatok illata!
Roppanó
evilágba
nyomban elnyelődő
egymásmagunk,
ritmusokkal nyelvelő,
hencegi szeretők,
édes, édesebb,
legmézesebb!
Feketesűrű
csokocsábításban
fürdő formák
féktelenül forgó
fantasztikuma.
Jövök, hogy
fergetegesen
tudjalak harapni.
Kitátott szájjal
a tiéd vagyok.

Fotók: Székelyhidi Zsolt, FotonFotó.