Turbuly Éva: A kert és a kecskepörkölt találkozása az univerzumban

Ugye ismeritek Bächer Iván elmélkedését arról, mennyibe is kerül a közönséges halandónak, ha meg akar enni egy jó kis kecskepörköltet. A kertünkre gondolva gyakran eszembe jut ez a kiváló írás. Mert a kert a mi bánatunk és örömünk, gondunk és büszkeségünk. Már amikor megvettük, ott motoszkált a tudatalattinkban, hogy sok lesz ez nekünk! De olyan szép volt, hangulatos, természetközeli… Majd csak lesz valami, és milyen egészséges lesz a számítógép melletti görnyedés után, meg a munkahelyi stresszt és rohanást ellensúlyozandó ott kertészkedni!

Nagy lendülettel kezdtünk bele, de jött azután betegség, meg mindent lelegelő őzikék, akik különösen szerették a fiatal fácskák kérgét, meg a zsenge hajtásokat. Azt is megtapasztaltuk, ha valami kimarad a rendes idejében, sokszoros energiaráfordítással lehet csak pótolni. A segéderő meg ritka és drága. Bizony, voltak évek, amikor alaposan elvadultak a dolgok – nem a büszkeségünk, inkább a takargatnivalónk lett a kert.

Tavaly azután kipótoltuk a hiányzó kerítést, ősszel Szilveszter ásott, tavasszal Juli palántákat nevelt az erkélyen, meg kaptunk is kedves zalai falunkbelitől. Ültettünk, próbáltuk időben elvégezni a legfontosabbakat, öntöztünk szorgosan. Az elhúzódó hideg és esők ellenére lett is néhány főzet cukorborsó, szépen nőtt a mángold is – amíg a valahogyan csak-csak kerítésen belülre került őzek le nem legelték a frissen telepített rikővel (ribiszke-köszmétével) együtt. Sikertörténet viszont a hagyma, és nagy meglepetésünkre a paprika és a paradicsom, amelyek augusztus végére hozták meg az első érett termésüket. Korábban ezekkel nem büszkélkedhettünk. Végre van saját zöldségzöld, és a zöld vajbabból is összejött 3-4 főzet. Viszont hiába szeretem a kapormártást, a bőven vetett kapormag szőrén-szálán eltűnt, a sárgarépával és a céklával együtt. A cukkini sem nagyon remekel, összesen kettőt tudtunk belőle leszüretelni, a többiek elsorvadtak menet közben. Csicsóka mint a tenger, de nem szeretem pucolni, sok munka van vele.

Konklúzió: sok-sok munkaóra, víz, tüske, izomláz és veríték árán elmondhatjuk, hogy idén vállalható a kert, vannak sikerélményeink. Hogy mennyibe került így egy-egy kiló paprika, vagy paradicsom, azt ne firtassuk!


A nyitóképen az augusztus végi szüret hozadéka (Fotó: Turbuly Éva) | > Bächer Iván: Kecskepörkölt

One thought on “Turbuly Éva: A kert és a kecskepörkölt találkozása az univerzumban

  1. Ez az, amit nem szabad feladni, csak mindig egyet finomítani a módszereken. Kevés dolog van, ami olyan permanens sikerélményt tud nyújtani, mint a kertben ügyködés és a saját termés elfogyasztása. Irígylem az áfonyatermésedet! Nekem ez az első év, a tízből kettőt sikerült megkaparintani, a többit éretlenül betakatították a madarak. A hagymád is csudaszép, ilyen zsenge példányokhoz ritkán jut az ember a boltban.

Hozzászólás a(z) Lakner Zsuzsa bejegyzéshez Kilépés a válaszból