Eugenia S. Lee: Kimcsis muffin tájfun ellen

Napok óta nézegetem a Pinterestet, ötleteket keresek. Ezzel együtt persze egy kis menedék is ez a számomra, a tájfun elől, a szürkeség elől, az igen hosszúra nyúlt monszun szezon elől. Ez az idei nyár igazán lélekölő volt. Koreában minden más évszak gyönyörű és kellemes, de nyáron monszun is van – idén kettő is volt, ami tényleg ritka –, tájfunok is jönnek, s ezt senkinek sem könnyű elviselni. A kreatív főzés számomra alkotás, és mint minden alkotás, a folyamata is élvezetes, nem igazán tűnik munkának, a végeredmény pedig akkor jó, ha a fogyasztók, azaz a család elégedett.

Először sajtból készült kosárkákat szerettem volna készíteni, de az én parmezánom – szemben a videóban látottakkal – megégett, nem olvadt; na ja, amerikai boltban vettem, por állagú és gyanúsan olcsó volt. Utána burgonyakosárkákkal próbálkoztam, de ahhoz valami speciális reszelő kellett volna, nekem pedig olyan nincs. Nosza, sütöttem a muffin forma „hátulján” krumplis, sós tésztából apró tortaformákat. Finom, ropogós lett. Aztán a bárdommal csíkokra vágtam némi gardénia kimcsit, körtét, cukkinit, piros és sárga paprikát. Sóval, borssal fűszereztem, beletettem a kihűlt tortácskákba, azokat pedig egy muffinsütő tepsibe.

Felvertem néhány tojást, meglocsoltam tejszínnel, azt is megfűszereztem, még spenót- és szezámlevél-port is tettem bele. Ez utóbbi két, por állagú ízesítő is saját találmány, főzős tévéműsorból jött az ihlet. Felöntöttem a formákat, némelyik tetejére ütöttem tojást is, a többi pedig cheddar bevonatot kapott – bár szerintem az nem sajt, de a kis boltban csak azt kapni, meg krémsajtot. Húsz percig sült, a tejszíntől szépen megemelkedett, kitöltötte a ropogós formákat. Már csak néhány darab várja, hogy a gyermek is hazaérjen, mi jól belaktunk belőle, finom lett.

Legközelebb megpróbálom majd csípős, piros kimcsivel is, ahhoz talán tortilla chipset teszek, vagy még nem tudom, majd akkor és ott kiderül.

Egyik kedves barátnőm mesélte: egy időben azzal egészítette ki a keresetét, hogy vajas tésztát gyúrt, egy büfének adta el. Ahogy ezt meghallottam, azonnal elkértem a receptet tőle, hiszen annak garantáltan tökéletesnek kell lennie, itt pedig nem divat otthon sütni, se vajas tészta, se réteslap nincs a boltban. El is küldte, de közbejött Lingling, a tájfun, úgyhogy az lesz a következő, amit kipróbálok majd – most, hogy már Lingling is odébbállt.