Faragó József: No pizza, no pasta, de friss lignje a zavarosból

Néha érdemes odahagyni a horvát tengerpartot. Anélkül, hogy felkapaszkodnánk az újabb igényeket kiszolgáló gyorsforgalmi utakra.

Az örökös torlódások ellenére is szeretem például a Splitet Trogirral összekötő régi országutat, amit még a napóleoni hódítások idején Illíriát kormányzó Marmont marsall építtetett. Erre fűződnek fel megkopott gyöngysorként az egykori erődített kastélyok köré szerveződött, mára teljesen összenőtt középkori települések. Mind a heten: Sućurac, Gomilica, Kambelovac, Štafilić, Novi, Stari és Lukšić. Belőlük lett a ma 40 ezres lélekszámú Kaštela, amely bő húsz kilométeres partszakaszon terül el, Split rozsdaövezetétől tart a repülőtérig. És a közeli nagyváros hétvégi pihenőjeként, afféle vigalmi övezeteként üzemel.

Akár főutcája is lehetne Kaštelának a néhai Tuđman elnök nevét viselő régi országút. Mégsem az, hiszen a boltok, a bankok, a hivatalok és a vendéglők java is a partra települt. Miként a régi városházákat is rendre a víz közelében találjuk, az elmaradhatatlan tornyocskákkal. Mióta kiépült a felső négysávos út Split is Trogir között, a partot elhagyó turisták is az új úton mozognak.

A régi országutat ma a helyi járatú buszok uralják, hozzák-viszik a Splitbe naponta ingázókat. Csak patikák, posták, és a Ribola bolthálózat maradt a régi úton. És itt találjuk Kambelovac városrészben az Odmor (Pihenő) vendéglőt, mely szinte feltűnés nélkül, egy lugas árnyékában várja bennfentes vendégeit.

Klasszikus családi vendéglő az Odmor. Kontinentális és tengeri kínálattal, szolid árakkal. Sallangok nélküli, gyors kiszolgálással. Hangulatában talán egy óbudai kisvendéglőre hajaz. Csak itt eredeti szarajevói scsevapot és friss tengeri halat is kérhetünk. Ellenben, ahogy az már a bejáratnál is olvasható, „no pizza, no pasta”, vagyis ezeket még véletlenül sem.

Nyári melegben kifejezetten üdítő, hogy a falon az évtizedenként jó, ha egyszer előforduló egynapos dalmáciai havazások képeit nézegethetjük. És elviccelődhetünk azon, hogy a dalmát kisiskolások téli rajzai sohasem szánkózó és hógolyózó gyerekeket ábrázolnak, hanem mindig csak egy ablakot, amin keresztül látszik a kinti hóesés. Arról nem is beszélve, hogy a havas dalmát utcákról készült fotókon sosem látunk embereket.

Ezen a nyáron Kaštelát a sućuraci és a gomilicai strandok miatt térdepeltette a horvát sajtó. Mondjuk, Sućurac, a haldokló vegyiművek árnyékában, ahol talán még mosóport gyártanak, meg a spliti egyetem vegyészmérnök hallgatói gyakorlatoznak a laborokban, korábban sem volt előnyös helyszín a strandoláshoz, ám a gomilicai szennyvízgondokat már végképp nem írhatják a Jugoplastika számlájára. Más kérdés, hogy egy 20 kilométeres öböl első két kilométerén mérték a gyatra értékeket, míg a nagyobbik rész a legjobb minősítést kapta. De ugye, ha egy a közigazgatási egység, akkor nehéz a rossz hírtől szabadulni. Pláne, hogy az egész horvát partvidék felhördült.

Kambelovácon, az Odmorban is szóba került a víz. Lignjét, vagyis tintahalat kértünk, s a konobar (pincér) rögtön mondta, hogy itt fogták kora reggel, vagyis náluk frissebb a hal, mint Splitben. Majd némi éllel, a város felé mutatott: lehet, hogy „ott”, tisztább a víz, de a lignje szeret a zavarosban vadászni…

A lignje, mint mindig, most is remek volt.

Vélemény, hozzászólás?