Simon Magdolna: Gangkertészet

Kétezer-tizennyolc őszén költöztünk be zuglói lakásunkba, amely egy 1910 táján épült ház harmadik emeletén van. Függőfolyosó, vagyis gang jár hozzá, nem kert, bár a hátsó udvarban, ahol az autók is parkolnak, vannak kertkísérletek. De inkább virágok, bokrok.

Én fűszernövényeket szerettem volna konyhaközelben, továbbá elhelyezni néhány túlélőt a régi gangról: egy mandarin fácskát, egy magról nevelt avokádót, aloe verákat és – mint megtudtam, helytelenül majomkenyérfának nevezett – pozsgafácskákat is.

Télen mindezek belül voltak a konyhaablakban; kint a virágtartókban télálló árvácskák laktak, majd márciusban primula csatlakozott hozzájuk. Aztán áprilisban befutottak a gangra az új fűszernövénykék a Hunyadi piacról: zsálya, rozmaring, oregánó; a bazsalikom párban, hogy váltva szedjük a leveleit; a nagy kakukkfű ajándékba érkezett.

Ez a tisztes társaság rendszeres locsolás mellett ellátta a konyhát, és még a nyarat is túlélte. Közben az árvácskák helyére futó porcsinok kerültek.

Júniusban három, különböző színű koktélparadicsom-palántát hoztam: pirosat, sárgát és majdnem fekete sötétbordót. Egy nagy közös cserépbe kerültek, felkarózva. Virágoztak is, majd vártuk a termést. (A mandarinon már volt négy!)

Végül apró sárga és bordó paradicsomok teremtek, piros egy sem. Jóval kevesebb termés, mint amennyi virág volt. Lehet, a padláson lakó galambok is szüreteltek: mindig volt galambtoll a paradicsomok környékén. A kánikulában a locsolóvízzel és a miniparadicsomokkal egyaránt olthatták a szomjukat. De erről csak Betyár cica, a mindenhol járkáló, hunyorogva szundikáló „gangőr” tudna pontosan beszámolni.