Brückner Gergely: A fiúk és a fánk

Tízéves ikerfiaink, Zsiga és Berci nemcsak méretre és külsőre, de szokásaikat tekintve is teljesen különbözőek. A kisebb termetű Zsiga inkább a rajzolás, a bűvészet iránt érdeklődik, míg a magasabb Bercinek mindene a foci. És valamiért, talán a közös nyaralás és a nagyobb unokatesók hatására, mindketten (elsősorban azért Zsiga) rajonganak a szakácskodásért. A sütés-főzésnek mindannyian nagy nyertesei vagyunk, tényleg maguk csinálják a tojásételeket, de tudnak chipset, mexikóit, brownie-t is készíteni. Nem tőlem örökölték, én a három húgom mellett el voltam kényeztetve, soha a fakanál közelébe sem kerültem. A mai napig, ha a Balatonnál nyaral a család és nekem ingáznom kell, kizárólag virslit főzök itthon, vagy valamit rendelek.

Egyik hétköznap fantasztikus illatra és a nyitóképen látható látványra érkeztem haza. A feleségem elmesélte, hogy a fiúk találtak egy videót egy indiai bácsiról, aki valami nagyon guszta fánkot sütött, és azonnal ők is el akarták készíteni.

A fánk tényleg isteni volt, a kép pedig aranyos, így engedélyt kértem a srácoktól, hogy kiposztolhassam a Facebookra. Megengedték, de a szöveget már nem egyeztettem velük. Ezt írtam:

„Fánk, a srácok megleptek minket egy remek fánkkal, mint kiderült, a youtube-ról egy indiai óvodának szánt adag receptjét nézték ki.”

Amikor Zsiga látta, hogy mit tettem ki, a következő pontosításokat tette:

• Berci alig segített, csak ideállt a képhez.
• Mamit nem leptük meg, ő is csinálta.
• Nem az indiai bácsi adagjaival csináltuk, hanem a negyedével.

Hát, ennyit az újságírói hitelességről. Mivel tudom, hogy éppen most tanulták matekból a törteket, gondolom, jól számoltak, de így is rettenet sok fánkunk lett.

A fánk frissen jó, kár lett volna őrizgetni. Végül ebből lett a legjobb buli. Körbe telefonáltuk a közel lakó rokonokat, és vittünk belőle pár helyre. A feleségem vezetett, én meg egyre elégedettebb mosollyal zsebelhettem be a hálálkodva kínált pohár borokat.

Link > Az ihlető indiai videó.