Varga Marina: A perui konyha titkai #2 – a tigristej és a kanla

Vajon egy olyan országban, ahol a legnagyobb macskaféle a puma, miért a tigrisről nevezik el a legnépszerűbb italt? És ez vajon afrodiziákum, ami után bárki bevadmacskásodhat, vagy ez inkább macskajajra való gyógyír? Minél több helyit kérdeztünk meg ez ügyben, annál inkább elbizonytalanodtunk, mert annyira ellentmondásos válaszokat kaptunk.

Annyi bizonyos, hogy a leche de tigre a perui konyha egyik alapköve, nélküle elképzelhetetlen lenne például a másik alapkő, a chevice. Na de mégis, mi az a tigristej, és mitől tej, ha ott nincs is tigris? A tigristej gyakorlatilag az a citrusos páclé, amiben eredetileg a chevicét marinálják – de közben önálló életre kelt! Annyira ízletes, hogy éttermekben és piaci bódékban egyaránt szervírozzák főétel mellé, kiegészítő fűszerezésként. Elegánsabb helyeken még szertartásosan rá is öntik a főfogásra a pincérek, hogy a felszolgálási hatást még jobban kimaxolják – hasonlóan teátrális módon, mint amikor az olasz trattoriákban hatalmas borsőrlővel támad a személyzet.

Meg kell itt említeni azt a különleges evőeszközt is, amit alighanem a leche de tigre létezése hívott életre. Leginkább talán így lehetne hívni: kanla. Vagy esetleg vinál, ha úgy nézzük. Igen, a villa és a kanál fúziójáról van szó, amely méltatlanul mellőzött eszköz szülőhazáján kívül. Lényege pedig az, hogy miután a villarésszel elfogyasztottuk chevicénket, legyen mivel kikanalaznunk a tányér alján megmaradt tigristejet. Hiszen kárba nem mehet, mert minden cseppje kincs, minden cseppje orvosság. Kinek erre, kinek arra… Lehet belőle üdítőital is, vagy épp alkoholos koktél, amit felturbóznak mindenféle földi jókkal, aztán a koktélpohár szélére még avokádószeletet és rákot is biggyesztenek, esetleg egy zellerszárral helyettesítik a koktélpálcikát.

Ha a koktélt nem homogenizálják, az eredmény csíkos lesz, mint egy tigris. Amelyik koktél inkább pöttyös lesz, az meg a leche de pantera – gondolom…

Vélemény, hozzászólás?