Géczi János: Málé

Péntekenként, különösen, ha az tizenharmadika, sokat dolgozik. Ilyenkor, annak ellenére, hogy az ajtó előtt, az utcán kell téblábolniuk, tolongnak a páciensei, sosem hagynak fel a várakozással. Többnyire sivár szerelmi életük jövője után kutakodnak, némelykor eltűntek és visszavártak sorsa iránt érdeklődnek, vagy nyomoznak a távolba szakadtak életének alakulásáról. Péntekenként este hétkor tesz amúgy lakatot a rácsra, s elindul haza. Most sem tesz másként.

– Jó estét, hogy sikerült a napja? – nyit be abba az éjjel-nappal nyitva tartó boltba, ahol ilyenkor futtában bevásárol magának. Mára meleg ételt képzelt el magának vacsorára, gyorsan elkészíthetőt, laktatót.

– Látom, magának is hosszúra nyúlt. Friss felvágottak érkeztek.

– Valami hamarjában elkészíthetőhöz lenne szükségem alapanyagokra.

– Virsli? Tojás? Saláta?

– Parasztosabb nincs? Olyasmire támadt gusztusom.

– Rántson ki valamit.

– Az mérhetetlenül sok idő! Talán valami kását!

– Köles? Rizs? Csicseriborsó? Kukorica? Kukoricában ma érkezett dara is, liszt is.

– Azt. Az jó lesz. Akkor legyen a dara.

– S nekem mikor fog gazdagságot jósolni?

– Magának bármikor, drágám! Nézzen be valamikor. Szép sárga ez az őrlemény.

– Olyan, akár a napfény. Szólok időben, ha megyek!

– Tegye bátran! Várom!

Hazaérve menten telefonálnia kell. Belezuhan a fotelba, maga alá húzza mindkét lábát. Túl van a félálmon, amikor rátalál a számokra, s hívja a lányát, mondaná el, milyen recept szerint készítheti el a kukoricakását.

– Anya, tudod, hogy hány óra van itt?

– Tudom, de nekem most kell főznöm. Mindjárt este van, a késői étkezés nem tesz jót a gyomromnak. Elmondanád, mi a leggyorsabb recept?

– Miből?

– Kukoricából.

– Drágám, jól vagy? A kukorica hizlal.

– Ne aggódj, nem naponta eszem tengeri ilyesmit. Tudod, találkoztam azzal, aki a ferihegyi robbantás alkalmával megsérült. Képzeld, egészen új arcot csináltak neki, meg sem ismertem. Nem is tudom, hogyan tudták ennyire elrontani.

– Valami rémlik, hogy az akkor felszabadult helyre te kerültél.

– Ja. Valakinek csak föl kellett használnia a lefoglalt utat. Előzékenyek voltak, engedték.

– Anya, mert így akartak lerázni! Terhes voltál a számukra!

– Nem lehettem, mert akkor már megkaptam a bevándorlási engedélyt.

– Erre nem emlékszem.

– Elég, ha az én memóriám jó. A tied mindig lukas volt, pedig esténként rendszerezted a napi eseményeidet. Nyilván így védekezel a rossz élmények ellen.

– Jól vagy? Beszéljek a pszichológusoddal?

– Igen. Csupáncsak éhes vagyok.

A telefonba, mindkét végébe nagyot sóhajtanak.

– Édesen vagy sósan?

– Édesen, lányom, édesen! Mákkal.

– Papír van előtted? Diktálhatom?

– Startra készen állok. Azaz ülök.

– Lábasban felolvasztasz vajat, hozzáadod a kevés cukrot, ne feledd, hogy cukorbeteg vagy, és a sót, de azt se sokat, mert nem tesz jót a vízháztartásodnak. Ezután liter tejet, lehetőleg soványat adagolsz hozzá. Miután felfőtt, de vigyázz, hogy oda ne kozmáljon, folyamatos kevergetés mellett beleszórsz harminc deka kukoricadarát, s addig kavarod, mígnem csomómentes lesz. Amikor tejbegríz sűrűségű és pöfög, eloltod alatta a tüzet, és lefedett fedő alatt hagyod dagadni. Ha meghűlt, egy tálat bevizezel és lecsöpögteted, de alaposan, beleöntöd a massza felét, és bőségesen megszórod durvára darált mákkal, majd az étel másik felét is beleöntöd a tálba. Ezt is megszórod mákkal. És kész.

– A mákhoz kell cukor?

– Ismét emlékeztetlek, hogy a cukor nem hasznos a szervezetednek.

– Rendben, akkor csak egy keveset. De műanyag cukorral is pótolhatom.

– Mifelénk már kivonták a mesterséges édesítőket a forgalomból. Rákkeltőek. Akad valami természetes alapanyagból készült édesítőd?

– Na, mehetsz. Köszönöm a segítséget. Jó alvást.

– Szervusz.

Judith felriad. A telefon ott hever a padlón, ő meg a fotelban, mint aki belealudta magát egy beszélgetésbe. Aztán nekiáll, és negyedóra alatt elkészül az étel. Ott gőzölög a tálban, és abból kanalazza a sárga masszát a szájába. Sír, nagy-nagy könnyekkel.

– Akkor ez lenne a málé!

S nekiáll immár lassan falatozni.

– Nincs mellébeszélés! Málé.

Nyitóillusztráció: Fortepan / Kurutz Márton (részlet). | A közölt szöveg Géczi János A tenyérjós című új regényének egyik fejezete (Athenaeum Kiadó, 2019; 366 oldal, 3999 forint) | Könyvbemutató: Veszprém, Hangvilla (Kamaraterem) – 2019. december 9-e, 18 óra.