Ligeti Zsuzsa: A laskagomba is megtalálta a kertünket

Szép nagy kertünk van. Talán nem is kert, hanem erdős puszta. Sok fa, bokor, semmi szabályosság. Amit fűnek hívunk és egy kis traktorral vágjuk, magától nőtt. Mivel van egy kis zöldséges, illetve gyümölcsfák is tarkítják a kertet, vettünk gombatrágyát vagy 30 éve. Ennek köszönhetően nő csiperke a kertben. Két feketefenyővel behoztuk a fenyőtinórut. Más gomba is van – tintagombák, rétgombák, sőt párducgalócánk is szokott lenni. Az ehető gombákat összegyűjtjük és megesszük. Tavaly csak tinóruból másfél kilót szedtem le.

Ebben az évben új gomba került a kertünkbe. Október közepén egy fatönkön megjelent a laskagomba. Mások rengeteg pénzt áldoznak a beoltott farönkért, nekünk ingyen gondoskodott róla a természet.

A kertben sok diófa nőtt – a madarak hurcolják a diókat –, ezeket összegyűjtöttük egy dióligetbe. Mostanra megnőttek, túl sűrűnek találtuk, és kivágtunk belőle kettőt is. Törzsükből meghagytunk egy-egy méteres darabot, és madáretetőt szereltünk rá. No, az egyik ilyen törzs-maradványon jelent meg a laskagomba. Féloldalas kalapja fiatalon nagyon finom – levesnek, pörköltnek, bármilyen gombás ételnek egyaránt. Reggelire a tojás alá vágtam belőle. A többit megfőztem pörköltnek, az volt az ebéd.

A gombapörkölt mellé túrós nokedlit készítettem. Túrós nokedlihez a liszt felét túróval helyettesítem. Érdemes a túrót áttörni, vagy egyszerűen a nokedli tésztáját merülő mixelővel simára dolgozni.

Mivel volt bőven gombapörkölt, másnap gombás palacsinta volt az ebéd.

Tovább már nem lehetett eltenni a gombát, hamar megromlik. A maradékot dobozokba osztva betettem a mélyhűtőbe. Jó lesz még a télen.