Székely Ervin: Fokhagymás kávé

Kezdjük talán a lecsóval. Amelyet nemcsak enni, de elkészíteni is öröm (így aztán akkor is maradunk némi elégtétellel, ha a kaja nem sikerülne). Szóval lecsót készítettem, s miközben igyekeztem minél apróbb darabokra szelni a fokhagymát, a rádiót hallgattam (a Radio România Muzical adón Joseph Eybler vonósötösét adták éppen, a Concertant Frankfurt előadásában – csodálatos muzsika), közben pedig kávét ittam, amelyet szedermézzel ízesítettem, szóval halmoztam az élvezeteket.

Itt álljunk meg egy pillanatra. Diákkoromban még úgy ittam a kávét, ahogyan Gregory Corso írta a verseit: sallangmentesen, kerülve minden cifrázást, fölösleges cicomát, vagyis cukor és tej nélkül. Aztán az évek múltával egyre több kompromisszumot engedtem meg magamnak (vö. Szabó Lőrinc: Különbéke). Előbb egy kevés tejet, majd cukrot is, végül egyre többet, majd megkedveltem a különböző egzotikus, fűszeres kávékat, elannyira, hogy manapság már a kávéról is szívesen lemondanék a kiegészítő ízek kedvéért. Ez a mai „feketeleves” azonban ízlésemhez képest meglehetősen konzervatív fajta volt, az arabica kávé és a szederméz mellett csak egy nagyobb adag tej került a csuporba.

Szóval elandalodva Joseph Eybler muzsikáján, a gondosan felaprított fokhagymát nem az erre a célra odakészített tégelybe, hanem a kávéscsészémbe söpörtem a vágódeszkáról (akkurátusan még a kést mindkét oldalán végigsimítottam csupor száján, hogy a ráragadt darabkák is a kávéba kerüljenek). Amikor belém nyílalt a felismerés, hogy mit tettem, megpróbáltam kiskanállal kihalászni a fokhagymát a kávéból, de nem sikerült. Azt az idevágó politikai taktikát alkalmaztam, mely szerint, ha egy mozgalmat nem tudsz elfojtani, akkor állj az élére. Eszembe jutott, hogy állítólag Japánban már ezt is kipróbálták, és ott híveket is szerzett a fokhagymából készült kávé. Felhagytam hát a kármentési kísérletekkel, ehelyett jól elkevertem a fokhagymát a kávéval. Aztán megkóstoltam.

Nos, nem ez volt életem legjobb kávéja. A szederméz és a fokhagyma keveredéséből felszabaduló ízhatás nem volt egyedi. Gyerekkoromban ismertem meg először, amikor torokfájás elleni szirupot itattak velem.

Ez a malőr viszont újabb perspektívákat nyitott meg. Rövidesen kipróbálhatom a paradicsomos, paprikás, padlizsános, vagy éppen parasztkolbászos kávét is. Hátha valamelyik bejön.