Kovács Éva: A lekvárok királynője
Ha racionálisan gondolkodnék, egyáltalán nem érné meg, s ha kereskedni szeretnék vele, aranyáron kéne adnom, és senki nem venné meg. De nem ezért csinálom.
Ha racionálisan gondolkodnék, egyáltalán nem érné meg, s ha kereskedni szeretnék vele, aranyáron kéne adnom, és senki nem venné meg. De nem ezért csinálom.
amikor az ismeretlen csarnok ismeretlen / hentespultjához léptem, az a / lecsókolbász szinte kiabálta felém, hogy / egyél meg!
A képen látható paradicsomok palántájához úgy jutottam, hogy nyár elején az egyik ház elé ki volt rakva pár kezdemény ajándékba, és magammal hoztam egyet.
Két éve már nincs közösségi kertben parcellám. Idén az erkélyen próbálkoztam.
Vagy két hete elhatároztam, hogy nem hagyatkozom olyan avítt dolgokra, mint sütirecept, hanem megtanulom a szakmai alapokat, aztán lássuk, mit mutat a valóság.
A dalmátoknak van azért erre hajlama. Már a XIX. században obszcén neveket dobtak be a szigetvilágot feltérképező labanc hivatalnokoknak az unatkozó halászok.
Minden halat szeretek, kicsit és nagyot, tengerit és édes vízit. És mindig is szerettem.
A kínai Hszian egyik éttermében a főfogás egy igen csípős, de különösen finom hal volt, amely annyira ízlett, hogy elhatároztuk, otthon, Izraelben is megpróbáljuk majd reprodukálni. Sikerült.
Megjössz a piacról, kipakolsz. És tessék. Erre mondják: szép az áru.
Elég az egysíkú ételekből…
Igazi dalmát csemege a picigin, mely hol sós, hol édes. Néha simogatóan selymes az íze, máskor fájdalmasan keserű. Olyan, mintha csikorgó homokszemeket morzsolgatnánk a szánkban. És tényleg…
Kétféle szakács van: aki követi a recept utasításait, és aki nem. Én előbbi csoportba tartozom, így annak ellenére hozzáadtam a 250 gramm vajat a masszához, hogy rettenetes soknak gondoltam a mennyiséget.